2011 óta írok az elengedés, megbocsátás és az önszeretet fontosságáról, ami nélkül nem lehet visszakapcsolódni az Élet Áramlásába Most összeszedtem, kiegészítettem, egy csokorba raktam a régi és új írásaimat…
Szeretettel Neked
.
,,Mihelyt nem kell: mindenem a tied”
– ez az élet vásárcsarnokának felirata.
– Weöres Sándor
Minden ami kell… ami „akarás”… amit meg akarsz tartani…az mind ROMBOL téged — hiszen minden ragaszkodás lehúzó, megkötő energia.
A ragaszkodás – egy állapot, egy érzés, egy ember, egy történés, egy gondolat, teória, tárgy, „érték” – vagyis valaminek, valakinek a megtartására, birtoklására, fordított testi-lelki-szellemi energiáid lekötését jelenti…
.
Lehet ragaszkodni:
– egy valós megtörtént dologhoz (szeressen, öleljen, udvaroljon, figyeljen rám, halmozzon el ajándékokkal, úgy mint RÉGEN…)… (ő bántott meg, neki kell bocsánatot kérnie)… (ő tartozik, fizessen!)
– egy látszólagos dologhoz (de hát mosolyog rám, kedves velem, akkor ez azt jelenti szeret…)
– egy elképzelt dologhoz (ha én mindent megteszek és eltűrök az üvöltözős férjemnek, akkor majd szeretni fog)
– egy tanult dologhoz (1+1= mindig 2 … (a majomtól származunk )
– egy számodra „hiteles” ember véleményéhez ( Maga gyógyíthatatlan…) … (ilyen fényképezőgépet, autót, házat, feleséget, „ne vásárolj” mert ez nem jó neked…)
– egy elvárt dologhoz ( a feleség szolgálja ki az urát)… ( a szülőknek az a dolga, hogy életük végéig pátyolgassák anyagilag a gyerekeiket) …
– egy megszerzett tárgyhoz…
– stb…
Sok mindenhez lehet ragaszkodni, de NEM KELL!
Ne felejtsd el az ÉLET vásárcsarnokának feliratát!
„Mihelyt nem kell, mindenem a tiéd”
.
A ragaszkodás ellentéte az elengedés
Mi az ÉLET?
ÁRAMLÁS!
Természetes, őszinte, szabadon áramlás
.
Az Élet – örömök és boldogtalanságok hullámzásából áll a duális világban…
Ha azt hiszed, hogy a boldogságot állandósítani tudod az életedben – akkor harcolsz, hogy a fájdalom elkerülhető legyen… A HARC mindig FÜGGÉS – rettegés, valaminek a hiányától… FÉLemberként, FÉLelemben…
Elfogadásban, Önmagad Egységét megtapasztalod, s a HIÁNY feloldódik….
Elengedés azt jelenti, hogy a valódi Életed, vagyis – lelked-tested-boldogságod – útját megakasztó dolgokat TE elengeded!
…mert az ÉLET nem áramlik hazugságban…
TE – felelősséget vállalsz a saját boldogságodért. Egyedül!
Nem akarsz megfelelni senkinek…
Magad mögött hagyod a MÚLTAD, a múltban emberekhez, rendszerekhez, teóriákhoz, kötődő fájdalmaidat, sértődöttségeidet, elvárásaidat…
és
Magad mögött hagyod a múltban Önmagad köré épített védőfalaidat, amelyek közé elbújtál, hogy mások ne tudják meg a gyengeségeidet, félelmeidet, őszinte érzéseidet…
Elengedni csak azt tudod, amit őszintén felvállalsz, hogy milyen érzéseket, érzelmeket, kelt benned!
.
Hogyan tudnád elengedni az anyósoddal (főnök, férj, feleség, gyerek, bárki…) kapcsolatos viszálykodásaidat, ha csak arról beszélsz, hogy Te ezerféle jó dolgot, kedvességet megtettél – míg ő mindig csak alád tesz, mindenki előtt megaláz… vagy egyáltalán nem fordít időt rád….miközben, ő állítja, hogy szeret és tele van a szíve segítő szándékkal…
Ezenközben, Te utálod és ki nem állhatod őt azért, ahogyan veled bánik – de ilyet nem illik, nem szabad kimondani (sőt még érezni is bűn), mert mit fognak RÓLAD gondolni a szomszédok, a családod… az emberek, ha kiderül, hogy ilyen csúnya, elítélni való, szeretet nélküli gondolataid, véleményed van???
Bevállalod inkább az áldozat, a panaszkodó, szerepét – nehogy mindenki megtudja, hogy a szívedben harag, utálat, ne adj Isten gyűlölet van iránta, a hangoztatott szeretet helyett…
Ha őszintén felvállalnád az utálatodat Önmagad előtt és elismernéd, hogy Ő is és Te is a „nem szeretem őt – csak másoknak a szavaimmal ezt hazudom” játszmáitokat játsszátok, az őszinteség helyett – akkor meg tudnál bocsátani neki is, magadnak is -és el tudnád engedni azt hogy a továbbiakban érzelmekkel reagálj a szavaira, tetteire…
Hiszen az elengedés az ELFOGADÁST jelenti, a helyzet megértését – amely azonnal MEGBOCSÁTÁST szül – konkrétan magadnak is és a másiknak is!
Tovább lépést a kapcsolat megértésében… kilépést a játszmából!
.
Vagy
…egy „szerelmi” se veled, se nélküled kapcsolatban, ha őszintén bevallanád magadnak, hogy nem szereted amikor elbizonytalanít, félelmet kelt…vagy nem akar veled beszélgetni… (és még 1..2…100.. dolgot felsorolsz) – DE Te, mindezek ellenére, nem akarsz egyedül lenni… nem akarsz új embereket megismerni… randira járni… pénzt költeni… időt áldozni… csalódni…
– meg különben is: néha jó vele a szex… jól főz… jól neveli a gyerekeiteket… hát meg a hitelt is együtt könnyebb fizetni…. Nincs hová mennem ha elhagyom…. stb… – akkor pontosan látnád, hogy örömmel tölt-e el a kapcsolatotok minden perce – vagy csak a veszekedés mentes pillanatok gyönyörét akarod tudomásul venni és a ragaszkodásodnak csak ez a pár perc függőség az OKA.
Hmmm… 24 órából ha csak naponta, hetente 20 perc boldogság terem számodra, akkor a többi 23 órában langymeleg boldogtalanságban sütkérezel…
Miért hazudod magadnak, hogy ez jó? Miért nem teremtesz több boldog percet kettőtöknek? És ha nem tudjátok őszintén megbeszélni, közös nevezőre jutni, közös célt együtt kitűzni és elérni…. akkor miért nem mered elengedni ezt a kapcsolatot?
Nincs jövője annak a kapcsolatnak —melynek JELENE sincs!
.
Lezárni, elengedni, elfogadni, megérteni, megbocsátani magadnak és a másiknak sokféleképpen lehet.
A lényege minden módszernek ugyanaz: tapasztalással kell rendelkezned az érzések, gondolatok, történések, dolgok végéről is…
vagyis
Meg kell tapasztalnod (és a saját tapasztalásodat el kell fogadnod) hogy a dolgok véget érnek… semmi sem állandó, semmi sem örök a fizikai világban.
Lezárni, elengedni, elfogadni, megérteni, megbocsátani, csak a JELENBEN lehetséges….
Ugyanúgy, ahogyan SZERETNI, Önmagad és másokat is csak a Jelenben Élve tudsz! A múlt, elmúlt… a jövőbeni szeretet még csak illúzió…
.
.
Meghalt egy szeretted…vagy, elhagytak, megcsaltak, becsaptak, megvertek, megaláztak…
Minden egyes “sokkhoz” kötődik egy érzés, érzelem, gondolat, történés, cselekvés… tanult, valós vagy vélt egyedi lereagálási formulád….
TE alakítottad, fejlesztetted tökélyre, a tanult, elvárt, kereteiden belül!
düh
szorongás
bukás
megtörtség
kiszolgáltatottság
megalázottság
csalás
megcsalás
bosszú
megvetés
uralkodás
agresszió
gyűlölet
harag
szomorúság
vezeklés
betegség
gyötrelem
gyász
érzelmi kimerültség
magány
stressz
alkalmatlanság
önsajnálat
tehetetlenség
indulatok
megsemmisülés
bűntudat
hibáztatás
megalázás
vágy
kisajátítás
……… stb…
Elengedni csak azt tudod, amit őszintén felvállalsz, hogy milyen érzéseket, érzelmeket, kelt benned!
Ezért, az érzést kell elengedni!
….és ott marad a történet… mindegy, hogy szép vagy csúnya… jó vagy rossz.
Te töltötted meg érzéssel… és te vagy az egyetlen aki dönthetsz, hogy töltöd-e még tovább!
Ha elfogadod, hogy megtörtént és (mivel ez már a múltad) NEM tudod megváltoztatni, akkor el tudod engedni a hozzá kapcsolódó érzést…
.
Elengedni azt az embert, helyzetet, dolgot, teóriát tudod – amivel kapcsolatban felelősséget vállalsz a saját érzéseidért, játszmáidért, álarcaidért – kilépsz a védőfalaid mögül… a titkos indulataidból és magad mögött hagyod a hozzá fűződő, téged romboló érzéseket, érzelmeket, gondolatokat.
.
Ha mástól hallod ugyanazt a történetet (vagy bármilyen történetet) – érzelem mentesen, jól átlátod a helyzetét, csak egy pillanatra érint meg az egész, amíg átéled – de aztán nem dagonyázol a „szomorú érzésekben” hanem spontán elengeded – mert nem azonosulsz az érzéssel!
Nos ugyanezt kell tenni a saját történeteinkhez fűződő érzéseinkkel is: átélni aztán átengedni magunkon – megélve minden feltörő jó vagy rossz hullámát – és elfogadni, hogy ez már megtörtént… ez már a MÚLT…. –- aztán elengedni, hiszen, NEM Te vagy az ÉRZÉS !
…és a történet sem TE vagy!
Mindez már a múltad… egy emlék!
Az elengedés azt jelenti, NEM azonosítod magad egy érzéssel… nem azonosítod magad a múltad történeteivel… nem azonosítod magad SEM a boldog, ÉRTÉKES, SEM a boldogtalan ÉRTÉK-VESZTETT emlékeiddel!
Mert a gondolatban nincs hajtóerő érzés nélkül… ezért az érzések rombolnak igazán, amiket cipelünk, amikbe beleragadunk… „jogot formálunk rá”, hogy akár minden nap érezzük – és minden áldott nap szarul érezzük magunkat miatta…
.
Sokan azt mondják, az érzéseket nem lehet szabályozni, mert azok csak feltörnek a mélyből és elöntenek…
Aztán ahogy átvizsgálod a múlt történéseit vagy a jövő félelmeit, észreveszed, hogy Te duzzasztod, alakítod, módosítod, mélyíted, könnyíted, az érzéseidet – annak alapján, éppen milyen nézőpontból nézed a megtörténteket vagy a meg nem történteket. Egyik napon irányítja az életedet, míg egy másik napon eszedbe sem jut.
Az elengedés, DÖNTÉS.
Az elengedés azt jelenti, ELFOGADOM a valóságot – tehát, minden jól van ahogyan van!
Nem harcolok, nem játszmázok, hanem megvizsgálom és átengedem magamon a bennem lévő ÉRZÉST, gondolatot, cselekvést, történést…ŐSZINTÉN!!!
Nem tagadom le… nem szépítem!
Pl.:
Haragszom a páromra (főnökömre, anyósomra, gyerekemre…stb…)?
– Igen haragszom!
Miért haragszom?
– Becsapott, hazudik, kibeszél a hátam mögött… nem tartja be az ígéreteit…
Mit érzek? – dühös vagyok, elégedetlen, szeretetlen, tehetetlen, meg nem értett… stb…
LÁTOD UGYE, HOGY EZ ITT MIND RÓLAM SZÓL!!
Az én haragomról a párommal (főnökömmel…stb) szemben, amiben benne van a düh, elégedetlenség, szeretetlenség, tehetetlenség, meg nem értettség….
Én ezeket REZGÉSEKET teszem bele ebbe a kapcsolatba. (…hmmm… nem ártana átvizsgálni minden kapcsolatunkat, hogy mi MIT teszünk bele!)
ÉN DÖNTÖTTEM EL, HOGY ÉREZNI FOGOM a dühöt, az elégedetlenséget és minden mást is!
IGAZÁBÓL volt egy pillanat a történtekben, amikor dönthettem volna úgy is, hogy NEM fogok megharagudni!
EZ AZ ÉN (tanult, máskor is bevált) JÁTSZMÁM, falam, álarcom, hogy figyelmet, egyetértést, támogatást, szeretetet, tanácsot, meghallgatást, kapjak Tőle vagy harmadik személytől, személyektől (akiknek persze nem mondom meg, hogy én milyen rezgéseket viszek bele ebbe a kapcsolatba, csak arról mesélek, hogy én milyen cselekmények, szavak, áldozata vagyok)
És most megkérdezem magamtól:
El tudom fogadni, hogy a párom (főnököm…stb…) ilyen volt és a jövőben is ilyen lesz – ha a fejem tetejére állok akkor is?
…és hozok egy DÖNTÉST: nem tudok rajta változtatni, tehát elfogadom…
Aztán felteszek egy másik kérdést magamnak:
Akarom én a haragot, dühöt, elégedetlenséget….stb érezni a párommal (…) szemben?
…és hozok egy DÖNTÉST: nem akarom érezni tovább!
Elengedem a haragot… dühöt…(….)… a meg nem értettséget… Elengedek mindent ami nekem rossz érzést okoz, ami engem lehúz… ami nem öröm!!
Hiszen, nem én vagyok a harag… nem én vagyok a düh…….. nem én vagyok a meg nem értettség!
Nem cipelem tovább ezeket az érzéseket!
Megbocsátok magamnak, hogy ilyeneket éreztem, ennyire lekicsinyítettem (alacsony rezgésszinten tartottam) magam minden találkozáskor…(és persze találkozás előtt és után is)… és megbocsátok Neki is!
Az embernek megbocsátok – de a tetteitől, a találkozástól, a kapcsolattartástól, elhatárolódhatok (ha akarok)!!
Én döntök, hogy elengedem a kapcsolatot is vagy csak a történtekkel, elképzeltekkel, kapcsolatos érzéseimet!
.
Tehát
…egy agresszív kapcsolatban NEM a bántást, verést kell elfogadni!
Hanem az embert, hogy ő ilyen verekedős…
…és DÖNTENI kell – hogy akarod-e érezni továbbra is hogy ÁLDOZAT szerepben vagy … (ami rengeteg „negatív” érzés, érzelem keveredése, összekapcsolódása, benned, amit BELETESZEL a saját kapcsolatodba) ….. vagy kilépsz ebből a játszmából…
.
vagy…
Nem a meghalt szeretteink emlékét kell elengedni, hanem a fájdalmat, amivel azonosítjuk magunkat az Ő hiányával kapcsolatban.
Fogadd el, hogy fáj a hiánya… fogadd el: nem tudsz rajta változtatni, hogy meghalt.
…és tedd fel magadnak a kérdést:
Mit érzek?
– hiányt, tehetetlenséget, dühöt, félelmet az egyedülléttől… az anyagi nehézségektől… kisemmizettséget… haragot, hogy itt hagyott… kiszolgáltatottságot… stb… – mindent nevezz nevén ami benned van!
És engedd át magadon egyenként – Éld meg! Éld meg úgy ahogyan nem merted kimutatni soha. Üvölts, kapard a falat és kiabálj ki mindent… szidd, átkozd, gyűlöld mert itt hagyott… Sajnáld magad… rogyj össze tehetetlenül a földre… visíts, káromkodj és zokogj amíg megkönnyebbülsz!!!
…és fogadd el Magad, hogy végre bármi módon is, de megélhetted, ami eddig benned feszült! Most ismerted meg magad elzárt részeit. Fogadd el, SZERESD mindegyiket….
Így tudod elengedni!
Aki teljesen át tudja adni magát a fájdalomnak… aki a végéig tudja követni… csak az tudja elengedni … Mert akkor érzed meg, hogy ez nem Te vagy, hanem a bezárt, elfalazott sok-sok kicsi érzésedből, általad teremtett, óriásivá duzzasztott, kapaszkodásod – a HIÁNYBA…
.
Régen, napokig sírtak halottaik mellett az emberek. Nem a halál miatt sírtak!
Önmagukat siratták.
Azt akik voltak, amiket megéltek, kedves halottjuk mellett, amíg élt…
…azt amiket nem tudnak többé együtt megtenni…
…azt amit nem tudtak neki életében elmondani – azt, ha kevésszer mondták, hogy szerették és azt is ha nem mondták meg neki, amikor haragudtak…
A halott ágyánál elengedték az önvádat, a bűntudatot, a haragot, önmagukkal és a halottal szemben is… Sírtak, nevettek, beszéltek, táncoltak, énekeltek a halottnak… így búcsúztak el… Megbékélve, önmaguk lelkét megtisztítva, a halál elfogadásával temették el a testét…
.
Manapság „nincs időnk” őszintén búcsúzni… sírni, zokogni, üvölteni, átkozni, gyűlölni, félni, megélni a hiányt…. átélni magunk MINDEN érzését a halottal, a halállal kapcsolatban….………. Nem hagyunk időt a megtisztulásra és aztán, csakis aztán, a tovább lépésre….
Nem tanultuk meg a lelkünket megtisztítani, megélni és elengedni a fájdalmat… elfogadni a VALÓSÁGOT.
… nem csak a halottainkkal, hanem az élőkkel és saját magunkkal kapcsolatban sem….
Letértünk az Őszinteség Útjáról … Azt tanultuk és tanítjuk a gyerekeinknek, hogy ne mutassák ki ha fáj… ne sírjanak ha elesnek, „mert ez katona dolog”… és a temetéseken pedig maradjanak csendben….
… és azt is tanítjuk nekik, hogy ne mutassák ki ha örülnek, ne kacagjanak, ne játsszanak, amikor szerintünk (a felnőtt emberek szerint) „nincs itt az ideje”…
Arra tanítjuk őket, hogy nyomják el az érzéseiket – hazudtolják meg a lelküket – mert mi is ezt tanultuk, hogy így tudunk boldogulni a világban…
VISELKEDNI tanítjuk őket, mert mi is CSAK viselkedni tudunk, hogy a külvilágnak megfeleljünk.
.
Mindannyian mesterkéletlen őszinteséggel születtünk… ítélkezés mentesen… minden sejtünkben a SZERETET rezgéseivel… az alkotás, a Teremtés és az elengedés tudásával <3
Az Élet folytonosságát, az Élet áramlásához tartozó természetes hullámzás elfogadását, a jelen őszinte megélését, próbáljuk „kiirtani” a gyermekeinkből….
.
Amikor a csodálatos homokvárat nem engedjük lerombolni – az alkotás befejezését és az újrakezdés lendületét vesszük el tőlük.
A saját tapasztalását „megtiltjuk” és ráaggatjuk a mi elvárásainkat, értékítéletünket, hogy: hogyan kell viselkednie azzal a homokvárral kapcsolatban ami számunkra „érték, szépség”… (Amit persze a szél, a víz, a kutyák vagy az emberek úgyis lerombolnak majd…)
Hmmm… gondolj csak a keleti kultúrákra, ahol mandalákat festenek gyerekek (felnőttek) hetekig-hónapokig, aztán odaadják a munkájukat a szélnek…
Az Élet folytonosságát tapasztalják… a halál és az élet elfogadását… az elengedést, a megbocsátást, a Teremtést és az Elmúlást – a Természet Rendjével való azonosulást
ÚJRA kell tanulnunk, hogy az ÉLET arról IS szól, hogy: Meg kell tapasztalnunk a dolgok végét is, hogy új alkotást, új teremtést, új életet, kezdhessünk!
Mi pedig halmozzuk az „értékeinket” és halmozzuk a fájdalmainkat. Belül sírunk, kifelé nevetünk vagy bent nevetünk és kifelé sírunk… Megparancsoljuk a testünknek, hogy mosolyogjon, tegyen úgy mintha rendben lenne minden. Ne mutassa meg a TEST a külvilág számára, amit a LÉLEK érez.
Vagy
…megparancsoljuk a testünknek, hogy sírjon, hogy kapjunk még több értéket, figyelmet, jó szót, segítséget – mert mindig keveselljük amink van…
Csak halmozzuk a fájdalmainkat, az elégedetlenségeinket… egyik falat rakjuk a másikra… egyik szerepet játsszuk a másik után…
Nem merjük megélni, megnézni, megvizsgálni, hogy mi fáj valójában. Azt gondoljuk, hogy mások „többlete, értékei” miatt mi kevesebbek vagyunk és a bennünk élő hiányt valami módon pótolnunk kell, mert a „többlettel rendelkezők” rombolnak minket…
…vagy akik megbántottak, azoknak a szavai, tettei, rombolnak minket.
Kifelé mutogatunk, hogy más a hibás…
DE NEM!
Amit mi érzünk a helyzettel, történtekkel, szavakkal, értékekkel, másokkal kapcsolatban – azt az érzést MI cipeljük –és amit cipelünk, az ROMBOL minket!
Boldogtalanságunk oka a ragaszkodás!
…a kereteinkhez, az ismerthez… a korlátozó, nem megnevezett, nem megélt, hanem eltemetett, érzéseinkhez… a régi megfelelési kényszereinkhez (nem illik… nem szabad… mit fognak gondolni…stb…)
Elengedni, azt jelenti MEGGYÓGYULNI…
A gennyesen fortyogó, elzárt, lelki sebeinket felszínre engedni, megtisztítani… a minket romboló élősködő érzéseinket, történeteinket, szélnek ereszteni.
Tiszta sebet szabad csak összevarrni!
Ragaszkodás a gennyes sebeinkhez – lassú öngyilkosság… haldoklás…
Nem, nem a halál a szörnyű, hanem a vegetálás- az ÉLET nélküli élet… a haldoklás, a megrekedés, a mozdulatlanság, a beleállás egy szerepbe, álarcba, betegségbe, a saját falaid, félelmeid, teóriáid, ragaszkodásaid, érzéseid, történeteid, múltad, közé…
Minden amivel azonosítod magad, MEGKÖT Téged!
Minden amit elzársz, amit nem akarsz elengedni, aminek nem akarod megengedni, hogy éljen és megéld, átengedd magadon – majd a saját útjára engedd – az felgyülemlik benned. Minél többször, több mindennel, több mindenkivel teszed ezt, annál nagyobb ERŐT adsz neki, ahogy magadban elnyomod.
Ezért egyre vastagabb, magasabb, falakat építesz, nehogy a valódi önmagad felszínre kerüljön…
…Az ÉLET pedig a falakon kívül áramlik körülötted….
.
.
Hogyan építjük a saját falainkat, álarcainkat?
Amikor nem fogadjuk el magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, kívül és belül – vagyis nem szeretjük önmagunkat – akkor elkezdünk úgy viselkedni amiről azt gondoljuk, hogy ezáltal Más számára elfogadhatóbbak, szerethetőbbek leszünk, mint Önmagunk számára…
.
Paradoxon…
…mindennél jobban szeretnénk, hogy „meglássák a védtelen lényünk” és azt szeressék… és mindennél jobban félünk attól, hogy meglássák, mennyire sebezhetőek vagyunk és azt kihasználják…
.
…az egó és a lélek harca…
Védekezni, félni, az őszinte reakciótól, az el nem fogadástól és ezért falakat építeni, másnak mutatni magad – ez az igaz emberi kapcsolatok kizárása az életedből!
Amíg magadat fel nem vállalod, más sem tud igazából szeretni! Esélye sincs őszinte érzelmekre, elfogadásra, ha nem mutatod meg magad! Legfeljebb egy képet, egy viselkedést tud megszeretni – aki nem TE vagy.
A VALÓSÁG a jelenben zajlik. A múlt és a jövő fájdalmai, elvárásai, vágyai, képzelgései, addig lesznek veled, amíg ragaszkodsz a falaidhoz, a hamis viselkedésed keltette ÉRZÉSEIDHEZ!
Nevezd meg… Éld át… sirasd meg… döntsd le… engedd el… és Szeresd Magad
.
Minden pillanatban a TE választásod, a TE DÖNTÉSED, szerint éled az életedet… Belőled indul minden!
.
Ezért igazából soha NEM igaz amikor azt mondod, hogy a körülmények vagy XY miatt érzed rosszul magad már 2 hete (éve, hónapja)!! Egyszerűen úgy döntöttél, hogy ragaszkodsz, ahhoz az érzéshez a múltadból, hogy ma (is) szarul érezd magad!
.
Amíg megtagadod Önmagad részeit, hogy ne légy kirekesztve az elképzelt JÓBÓL, amíg befalazol részeket magadból, hogy megfelelj mások elvárásainak… amíg elvárod, hogy neked a Te értékrendednek feleljenek meg emberek… amíg irányítani akarsz másokat… amíg egyetértést, elismerést, akarsz kicsikarni… amíg biztonságban akarod érezni magad – MINDENT HIÁNYBÓL, függőségből Teremtesz!
Hiány= Akarás= Egó
Amikor Önmagad és az Életed Áramlása közé beteszel egy hiányt, egy akarást (Valakit vagy valamit) – és attól várod a feloldozást… a megkönnyebbülést… a megbocsátást… a gyógyulást… az anyagi biztonságot… a szabadságot… a békességet… bármilyen félelem vagy fájdalom megszüntetését… vagy a boldogságot – akkor függőségben vagy.
Annál nagyobb a függőséged, minél több önigazolást találsz, hogy „AZ” miért KELL az életedbe…
Elengedni azt jelenti, hogy elengeded a függőségeidet
Függőség azt jelenti, hogy kapaszkodsz bármibe vagy bárkibe – akiről-amiről azt gondolod, hogy boldog lesz az életed akár pillanatokra, napokra, örökre is, ha megkapod…
Akitől-amitől ELVÁRUNK valamit… hogy majd megadja nekünk, azt amit egyedül nem értünk még el- vagy amit nem éltünk még meg… vagyis az ÖRÖMÖT, kábulatot, kielégülést, nyugalmat… boldogságot… stb…
Függőségben nem állsz ki a saját igényeidért, az Életedért… „önállótlan” leszel… elfelejted a saját kreativitásod, nagyszerűséged, az Isten adta tehetséged megvalósítani, felelősséget vállalni a Teremtéseidért…
.
Önmagadat nem szeretni, önbecsapásban vegetálni, kint keresni a felelőst – fájdalmas!
Elengedni NEM fájdalmas…
Ragaszkodni, a valós, elképzelt, tanult, látszólagos, hiteles, törvényes…stb…dolgokhoz, viszont nagyon-nagyon FÁJDALMAS!
Mert gátolod az Élet ÁRAMLÁSÁT.
Mert kötöd magad sok ÉRZÉSHEZ, érzelemhez, megtörtént vagy elképzelt dologhoz, ami már volt a MÚLTBAN vagy LEHETSÉGES majd a JÖVŐBEN… Tehát nincs itt a JELENBEN… – vagyis a HIÁNYHOZ kötöd magad…
Elfogadás azt jelenti: Minden jól van ahogy van – Nincs hiány!
Amik történnek velem azt ÉN Teremtettem.
Igazi önmagamat felvállalni, felelősséget vállalni, az ELSŐ lépés a SAJÁT UTAMON… Elfogadni, hogy amit látok, érzek, tapasztalok magam körül, azt mind én Teremtettem azzal, amilyen rezgéseket én beleraktam a kapcsolataimba, cselekedeteimbe, szavaimba… beletettem az Életembe!
Hmmm… ezért, senki más nem tudja az Életemet megváltoztatni, megjavítani, csak ÉN!
Mindegy, hogy hány éves vagyok – ez az Én ÚJ Kezdetem
A Kezdet, mindig-mindig BÚCSÚZÁS, elengedés… megengedés…
Az elengedés NEM önmagam megtagadása, hanem a jelen elfogadása.
Az elengedés, elválást, megválást, levágást, jelent – a dolgok végének megtapasztalását – emberektől, érzésektől, tárgyaktól, helyzetektől… a MÁR megismerttől való megszabadulást jelenti…
A kereteimen való túllépést, az ISMERETLEN beengedését a saját világomba
.
Megengedem a Teremtésnek, hogy megtörténjen az is amit nem akarok elfogadni…. Engedem menni a maga útján, amit-akit nem akartam elengedni…
Megengedem magamnak, hogy elfogadjam mások szabad akaratát a választásukat illetően…
Megengedem magamnak, hogy meglássam, megéljem, megérezzem, elfogadjam a VÁLTOZÁST, az ismeretlen MEGVALÓSULÁSÁT a jelenben
Elengedni= az Élet körforgásában JELEN lenni… szabadságot, felelősséget adni, Magadnak és a Másiknak is hogy kiteljesedhessetek mindketten a saját Utatokon
.
Elengedés, amikor nem harcolok tovább a démonokkal, az illúziókkal, a tanult, vélt, magaménak hitt érzéseimmel, gondolataimmal…. Nem menekülök tovább önmagam elől! Nem ragaszkodom tovább egy „rossz” munkához, kapcsolathoz, helyzethez vagy egy felvett, belém nevelt teóriához… nem magyarázkodom, hogy ez a „szükséges rossz”!
Nem kapaszkodom emberekbe, gurukba, munkába, ételbe-italba, szerekbe, pénzbe, pozícióba, biztonságba, megértettségbe, elismertségbe, miközben a félelmeim elől menekülök, hogy NE kelljen szembenézni velük… vagyis magammal…
EGY vagyok a Mindenséggel – ha EGY vagyok Magammal!
Ha nem FÉLek, ha nem alkuszom meg … ha nem teszek az életembe, a mindennapjaimba egy kis megalkuvást… egy kis mártírságot… egy kis zsarnoki főnökséget… felsőbbrendűséget… egy kis betegséget… egy kis függőséget… akkor a Szeretetben ÉLEK
EGY vagyok a Mindenséggel – ha ELENGEDEM, ami felesleges, ami felgyülemlett és kitörni készül, amit befalaztam, ami rombol engem… ami NEM öröm….
EGY vagyok a Mindenséggel, ha nem teszek ALKUT, Önmagam valódisága és az Életem közé!
.
Alkut kötsz minden mondatodban, amiben ott van a „HA”… „DE” … és a „MAJD”
… Boldog leszek HA…
Örülök DE…
MAJD megváltozik… stb…
Az alku, mindig az egó hangja benned. Az örökös harc, a túlélésért való küzdés… a pozícióért, a figyelemért, a tárgyakért, az igazadért…
Egó = az a keret, korlát, amin belül minden ISMERT számodra… a jó és rossz történeteid gyűjteménye vagyis a „személyes történelmed” ami kiemel az átlagból…
ami minősít, kategorizál, tömegesen azonosít
ami ragaszkodik
ami elvár
ami fél az ismeretlentől
ami fél az érzések megélésétől
ami fél az elengedéstől
ami fél a dolgok végétől
ami FÉL
ami harcol
ami még többet, még magasabbra, még jobbat akar
ami mindig elégedetlen
ami érzékeli, hogy ki a rivális, ki van magasabb vagy alacsonyabb „pozícióban”
ami akkor érzi jól magát, ha „igaza van”
ami tudja, hogyan kell viselkedni
ami kirekeszt, megaláz, haragszik
ami nem öröm
ami nem szeretet
ami kötődés
BENNED!
.
Minden KÖTődés korlátoz – halogatás álcájába burkolózva elfelejted megtenni az életfeladataidat! Csak az egó-feladataidat csinálod nap-mint-nap…
.
A SZERETET sosem KÖT… a SZERETET ÁRAMLIK…<3
.
Egyetlen döntéssel, egyetlen pillanat alatt lehetséges kilépni ebből! Egyetlen dolog, egyetlen erő szükséges hozzá… odaadni a múltnak a játszmáid forgatókönyveit arról, hogyan kéne élned… és ÉLNI azt a végtelenül őszinte lényt, akinek születtél
Tudod… Aki azt tudja tenni, mondani, amit őszintén érez:
Igen…
Nem…
Bocsánat…
Köszönöm…
Szeretlek…
.
Hmmm… meg kell semmisíteni az Egót?
Nem!
Fogadd el, hogy van egód
A külső és belső harcaidat engedd el! A konfliktusokat, a történeteidet, a hozzájuk kötődő félelmeket, érzéseket. akarásokat…
Ahogy nő benned a szeretet az ÉLETED folytonossága, változása, iránt, az egó úgy olvad bele az EGY-be… a Mindenségbe… az Életed Áramlásába
.
A Szeretet a válasz mindenre… az elengedésre, a megbocsátásra, a gyógyulásra, a függőségre, az egóra, az Életre…
A Szeretet, amiből Mindannyian VAGYUNK… amit mindenki ismer… amit mindenki önmagában hordoz… ami Élteti az Élet folytonosságát
Az Élet Áramlása, maga a HARMÓNIA. Az az EGYENSÚLY, amit mindenhol, mindenben keresünk, mégis sokan tévesen értelmezik.
Az egyensúly NEM az, amikor a mérleg nyelve középen megáll és egyik edényben 2 jótett a másikban meg 2 rossz cselekedet van… és nem az, amikor a 6 elengedni valóból az egyik mérőben 3 elengedés a másikban meg 3 egós „nem engedem el” dolgot mutat a mozdulatlan mérleg nyelve középen!
.
Az Élet Harmóniája, Egyensúlya, SOSE az amit a mozdulatlanság teremt meg, hanem ami szabályozza az áramló mozgást
Maga a MOZGÁS az Egyensúly… ami maga az ÉLET <3
.
Kívánom, hogy ÉRTSD meg és ÉLD MEG, az ÉLET vagyis a SZERETET Áramlásának folytonosságát – az Elfogadás és az Elengedés SZABADSÁGÁT… és találd meg az EGYség EGYENSÚLYÁT Önmagadban, az ÖRÖKÖS VÁLTOZÁSBAN <3
.
Szeretettel:
Mátyás Anita
2017
.
Akkor leroskad benned a miért,
elcsitulnak lázas keresések:
Amennyit hiszel, annyi a tiéd!
Mindent megértesz, hogyha ezt megérted.
– Füle Lajos
.
.
.