Elengedés azt jelenti, hogy a valódi Életed, vagyis – lelked-tested-boldogságod – útját megakasztó dolgokat TE elengeded!
…mert az ÉLET nem áramlik hazugságban…
TE – felelősséget vállalsz a saját boldogságodért. Egyedül!
Nem akarsz megfelelni senkinek…
Magad mögött hagyod a MÚLTAD, a múltban emberekhez, rendszerekhez, teóriákhoz, kötődő fájdalmaidat, sértődöttségeidet, elvárásaidat…
és
Magad mögött hagyod a MÚLTAD, a múltban Önmagad köré épített védőfalaidat, amelyek közé elbújtál, hogy mások ne tudják meg a gyengeségeidet, félelmeidet, őszinte érzéseidet…
.
Elengedni csak azt tudod, amit őszintén felvállalsz, hogy milyen érzéseket, érzelmeket, kelt benned!
.
Hogyan tudnád elengedni az anyósoddal (főnök, férj, feleség, gyerek, bárki…) kapcsolatos viszálykodásaidat, ha csak arról beszélsz, hogy Te ezer féle jó dolgot, kedvességet megtettél – míg ő mindig csak alád tesz, mindenki előtt megaláz… miközben, ő állítja, hogy szeret és csak segítő szándékkal teszi…Ezenközben, Te utálod és ki nem állhatod őt azért, ahogyan veled bánik – de ilyet nem illik, nem szabad kimondani (sőt még érezni is bűn), mert mit fognak RÓLAD gondolni a szomszédok, a családod… az emberek, ha kiderül, hogy ilyen csúnya, elitélnivaló, szeretet nélküli gondolataid, véleményed van???
Bevállalod inkább az áldozat, a panaszkodó, szerepét – mint mindenki megtudja, hogy a szívedben harag, utálat, ne adj Isten gyűlölet van iránta, a hangoztatott szeretet helyett…
.
Ha őszintén felvállalnád az utálatodat Önmagad előtt és elismernéd, hogy Ő is és Te is csak a „nem szeretem őt – csak másoknak a szavaimmal ezt hazudom” játszmáitokat játsszátok, az őszinteség helyett – akkor meg tudnál bocsátani neki is és magadnak is -és el tudnád engedni azt hogy a továbbiakban érzelmekkel reagálj a szavaira, tetteire…
.
Hiszen az elengedés a megbocsátást IS jelenti – konkrétan magadnak is és a másiknak is! Tovább lépést a kapcsolatból… kilépést a játszmából!
.
Vagy egy „szerelmi” se veled, se nélküled kapcsolatban, ha őszintén bevallanád magadnak, hogy nem szereted amikor elbizonytalanít, félelmet kelt…(és még 1..2…100.. dolgot felsorolsz) – csak nem akarsz egyedül lenni… nem akarsz új embereket megismerni… randira járni… pénzt költeni… időt áldozni… csalódni… – meg különben is jó vele a szex… vagy jól főz… jól neveli a gyerekeiteket… hát meg a hitelt is együtt könnyebb fizetni….stb… – akkor pontosan látnád, hogy örömmel tölt-e el a kapcsolatotok minden perce – vagy csak a veszekedés mentes pillanatok gyönyörét akarod tudomásul venni és a ragaszkodásodnak csak ez a pár perc függőség az OKA.
Hmmm… 24 órából ha csak naponta, hetente 20 perc boldogság terem számodra, akkor a többi 23 órában langymeleg boldogtalanságban sütkérezel… Miért hazudod magadnak, hogy ez jó? Miért nem teremtesz több boldog percet kettőtöknek? És ha nem tudjátok őszintén megbeszélni, közös nevezőre jutni, akkor miért nem mered elengedni ezt a kapcsolatot?
.
Elengedni azt az embert, helyzetet, teóriát tudod – amivel kapcsolatban felelősséget vállalsz a saját érzéseidért, játszmáidért, álarcaidért – kilépsz a védőfalaid mögül… a titkos indulataidból és magad mögött hagyod a hozzá fűződő, téged romboló érzéseket, érzelmeket, gondolatokat.
.
EGY vagy a Mindenséggel – ha EGY vagy Magaddal!
Ha nem alkuszol meg … ha nem teszel be az életedbe, a mindennapjaidba egy kis megalkuvást… egy kis mártírságot… egy kis zsarnoki főnökséget… felsőbbrendűséget… egy kis betegséget… egy kis függőséget… akkor a Szeretetben ÉLSZ 
EGY vagy a Mindenséggel, ha nem teszel ALKUT, Önmagad valódisága és az Életed közé!
(alkut kötsz minden mondatodban, amiben ott a „HA”… Boldog leszek HA… Örülök HA…stb…)
.
Amikor Önmagad és az Életed közé beteszel Valakit vagy valamit – és attól várod a feloldozást… a megkönnyebbülést… a megbocsátást… a gyógyulást… az anyagi biztonságot… a szabadságot… a békességet… bármilyen félelem vagy fájdalom megszüntetését… vagy a boldogságot – akkor függőségben vagy.
.
Annál nagyobb a függőséged, minél több önigazolást találsz, hogy „AZ” miért KELL az életedbe…
.
Elengedni azt jelenti, hogy elengeded a függőségeidet
.
Függőség azt jelenti, hogy kapaszkodni bármibe vagy bárkibe – akiről-amiről azt gondoljuk, hogy boldog lesz az életünk, akár pillanatokra, napokra is…
Akitől-amitől ELVÁRUNK valamit… hogy majd megadja nekünk, azt amit egyedül nem értünk még el- vagy amit nem éltünk még meg… vagyis az ÖRÖMÖT, kábulatot, kielégülést, nyugalmat… boldogságot… stb…
Függőségben nem állsz ki a saját igényeidért, az Életedért… „önállótlan” leszel… elfelejted a saját kreativitásod, nagyszerűséged, az Isten adta tehetséged megvalósítani, felelősséget vállalni a Teremtéseidért…
Elengedni fájdalmas… Igazi önmagunkat megmutatni, felelősséget vállalni, félelmetes… hiszen, minden ami velünk történik, annak csak Mi vagyunk az okozói.
Hmmm… ezért, senki más nem tudja az Életünket megváltoztatni, csak MI!
Belőled indul MINDEN!
Nem lehetsz úgy egészséges, hogy félsz a betegségtől…
nem lehetsz úgy teljes ha félsz valaki elvesztésétől….
nem lehetsz úgy gazdag, ha félsz a szegénységtől…
nem lehetsz EGYségben önmagaddal, ha félsz felvállalni a saját igaz lelkedet…
nem lehetsz boldog másokkal, ha áldozathozatalból, „kötelességből” bármilyen függőségből, félsz elengedni egy kapcsolatot!
.
100 szónak is egy a vége
Az elengedést is Önmagadnál kell kezdeni… elengedni a védőfalaidat, hogy látható legyen a valódi lényed…
Ezután, elengedni azt az érzést, amit a másik okozott benned…majd elengedni a másik embert, akivel nem tudjátok ÉPITENI egymást tovább… mert Ő sosem volt a Tiéd… csak „hatással” volt rád… de ha a Jelenben gátolja a FOLYAMATOS Szeretet érzést benned – akkor nézz szembe az Igazsággal – nem a Te életed része….
VAN mint egy tárgy… és Te is csak egy tárgy vagy az ő életében… 2 tárgy pedig nem ÉLTETI az Életet, nem táplálja a közös kapcsolatot…
.
Akkor engedtél el egy kapcsolatot, amikor
– már nem véleményezed
– nem kutakodsz utána… nem keresed…
– nincsenek érzelmi hullámzásaid…megbocsátottál…
— elfogadod, hogy Ő a MÚLTAD része, nem a Tiéd
– tudod, hogy a JELENBEN a boldogságod csak Tőled függ!
.
Elengedni= az Élet körforgásában JELEN lenni… Önmagadat SZERETNI... szabadságot, felelősséget adni, Magadnak és a Másiknak is hogy kiteljesedhessetek a saját Utatokon
.
Akkor leroskad benned a miért,
elcsöndesülnek lázas keresések:
amennyit hiszel, annyi a tiéd!
Mindent megértesz, hogyha ezt megérted.
Füle Lajos
Köszönöm ezt a levezetést, elevenembe vágott, tehát gyógyító. Áldás!
[Reply]
Kedves Manita! Epekedve olvasom az írásaid,de az utóbbi két írásod egy kicsit összekuszált.A mostani cikkedben úgy vélekedsz,hogy milyen egyszerű ez az elengedés,hipp-hopp gondolok egyet és már megváltozott minden.Az előző írásodban viszont bevallottan leírod,hogy Neked sem sikert a valós életben megszabadulnod azoktól a személyektől vagy személytől,helytől stb amiben eddig is voltál.Úgy érzem leírni nagyon könnyű mit kell tenni,de mikor a megvalósításra kerülne a sor számtalan olyan tényező merül fel ami miatt nem tudja meglépni az ember,mert nincs bátorsága megtenni.Az előző írásodból kiderül,hogy a bátorság Nálad is hiányzik,vagy tévedek?
[Reply]
Manita Reply:
október 25th, 2015 at 14:03
Gitta Drága
melyik 2 írás?
mondtam én valahol, hogy én már mindent megoldottam az életemben? Hát persze hogy emberből vagyok és folyamatos elengedésben…
Néha a teóriákat nehezebb elengedni és nem az embereket…
Persze… bátorság is kell… meg kitartás is…mert egyik elengedés hozza a másikat…
ha ÉN belátom, hogy hazudtam magamnak, mert nem is szeretem Pistát- csak a testét akartam-akkor elengedem… mert nem kell nekem olyan kapcsolat ami hetente 20 percre kielégít-de a mindennapokban nincs velem —ha szeretem magam, akkor ezt TUDOM , hogy nem erre van szükségem
Ebből következik, hogy rögtön észreveszem, hogy Józsi csak melegedni jár hozzám, mert foglalkozom a lelkével –és amikor belátom, hogy NEM szeretem ezt, hogy kihasználja az időmet- akkor őt is elengedem.. (amíg sajnálgatom, meg azt hazudom magamnak, hogy én milyen okos vagyok és csak én tudok segíteni neki- addig nem tudom elengedni) ..
. és aztán- mivel szeretem magam
azt is észreveszem, hogy Juli csak pletykálni, másokat szidni jár hozzám, mert unatkozik és másnak nem tudja elmondani –amikor őszinte vagyok magamhoz, akkor elismerem hogy NEM szeretem a pletykát és nem akarom Julival törlteni az időmet….
stb…
amennyire őszinte vagyok magamhoz-annál inkább elengedem azokat az embereket, akikkel nekem NEM ÖRÖM együtt lenni
– mivel nem ismerem fel egyből a saját játszmáimat- tagadom- de amint az egyiket megoldom, felismerem… máris ott a másik- amit szintén magamnak EL KELL ISMERNEM, hogy el tudjam engedni…
tehát folyamatos elengedésben vagyok
szóval tévedsz- a bátorság nem hiányzik nálam
rétegről-rétegre, emberről-emberre, hazugságról-hazugságra haladok 
— és fáj…és csinálom…mert szeretem magam 
[Reply]
Ezek szerint Te sok pasit kipróbáltál már és még nem találtad meg az igazit.Lehet,hogy nem is a pasikban van a hiba?Azért egy hosszabb kapcsolat és ahol van egy kisgyerek is nem annyira ugrálhat az ember.Valószínű Neked ilyen szempontból könnyebb ha nincs még gyermeked.Én úgy látom,hogy nem sok ember felel meg Neked legyen az férfi vagy nő,mert ezek szerint barátnőd sem sok lehet.Nekem erről a folyamatos elengedésről az a véleményem,hogy hánykolódik az ember egyik helyről a másikra,közben telik az idő,az évek múlnak és még nem tud felmutatni semmit amit évek alatt felépített volna.Szerintem a sok elengedésnek a következménye a bizonytalanság,mert nem csak egy férfit engedek el,ez által megnövekednek a költségek, a számlák kifizetése,a gyerek nevelés,ami nem kis feladat,ha jól szeretnéd csinálni,munkahely sem mindegyik megfelelő egy kis gyerek mellett mert csak egy műszakba lehet elmenni dolgozni.Ha egyedül van az ember könnyebben és bátrabban be tud vállalni több mindent,de gyerek mellett már felelősség teljesebb döntéseket kell hozni.
[Reply]
Kedves Manita!
És örülök, hogy elengedték néhányan a nem-kommentelekségüket és billentyűzetet ragadtak. Boldog Életet és Áldást minden napra! ;-)))
Manita! Köszönöm ezeket a sorokat is!
[Reply]
Kedves Gitta!
Hm, … hol is kezdjem. Mondjuk a közepén és lesz, ami lesz. Tehát.
Az elengedésről írni és az elengedést “csinálni” két nagyon különböző valami, de ezt már Te is tudod. Akár van egy gyermeke az embernek (nekem még nincs), akár van több is (mint például Manitának). Hogy ki milyen döntéseket hoz meg, mit enged el az nem gyerekszám-függő, bár kétségtelen, hogy nagyban megnehezítheti a döntést, vagy éppen megkönnyíti.
Egy történet jut eszembe, amit egy rendezvényen hallottam (MLM-cég, MLM-sztori, de MLM nélkül is igaz, megállja a helyét). Volt egy Édesanya, akinek 7 vagy 8 gyermeke volt. És voltak kihívások, elengedni valók az életében, életükben. Ennyi gyermek mellett nyugodtan mondhatta volna, hogy “Nekem erre nincs időm, mert itt vannak a gyerekek”, “Nekem erre nincs pénzem, nincs módom, nincs…, nincs…, nincs …, mert itt vannak a gyerekek, akik miatt, ugye, nem csinálhatom.” És igazat is adtunk volna Neki. Ugye. EHELYETT AZONBAN Ő ÍGY GONDOLKODOTT, BESZÉLT ÉS CSELEKEDETT: “Itt vannak a gyerekeim és nem lehet, hogy nincs időm, hogy jobban éljenek, éljünk.” “Nem lehet, hogy szenvedjünk tovább.” és hozott egy DÖNTÉST: A gyermekeiÉRT csinált időt, pénzt, lehetőséget, tanult, tette a dolgát és megteremtette, amit akart. – eddig a történet.
Nehéz volt? Biztosan! Kellett döntéseket hoznia? Az tuti! Voltak elengedései? Nem kevés!!! DE MÉGIS MEGCSINÁLTA, MERT VOLT EGY CÉLJA, HOZOTT EGY DÖNTÉST ÉS VÉGIGMENT AZ ÚTON. MERT Ő EZT VÁLASZTOTTA.
Félreértések elkerülése végett: távol álljon tőlem, hogy kioktató legyek, hogy megmondjam a tutit, bár van ilyen képességem, olykor nem is kicsi.
Ezzel együtt nem ismerlek Téged, a körülményeidet és semmi közöm ahhoz, hogyan éled az életed, milyen döntéseket hozol meg. Viszont szerettem volna elmondani a fentieket (és akár még sok egyebet is, de nem ebben a formában), hogy tudd, vannak megoldások, még ha más-más piros szőnyeg is vezet a célhoz.
Kívánom, hogy a Számodra leginkább megfelelő DÖNTÉSEKET hozd meg és egészségben, bőségben ÉLD MEG, valósítsd meg mindazt, amit szeretnél.
Üdvözlettel,
János
Ui: Manita nem kérte, hogy “védjem meg”, erre Neki már nincs szüksége. Csak jöttek a mondatok és bepötyögtem. Remélem, sikerült finoman és érthetően fogalmaznom. Ha mégsem, akkor bocsánatod kérem.
[Reply]
Kedves János! Most mondtad meg a tutit.Teljesen más beszélni az elengedésről és teljesen más csinálni,amihez nagy bátorság kell.Erre szerettem volna rátapintani,hogy Manita az előző cikkében arról írt,hogy neki sincs bátorsága meg nem olyanok a körülmények,hogy meghatározó elengedéseket merjen megtenni.Azt mondod jól ismered Manitát,tudod,hogy három gyermeke van,akkor azt is tudod,hogy miért nincs bátorsága megtenni.Lehet a gyerekek már nagyok,vagy már felnőttek,vagy ha nem akkor van akire hagyja őket.Ez sem mindegy.Én távol lakom a szüleimtől egy kisgyerekkel és nem egyszerű megvalósítani dolgokat.A válaszában írja,hogy ő folyamatos elengedésben van,ha így vesszük akkor mindenki abban van.Most is állítom a meghatározó,az ember életét nagyban befolyásoló változtatásokhoz nagy bátorság és nem kicsi szerencse is kell,mert hamar olyan helyzetben találja magát az illető,mint amilyenben volt idáig.Az sem mindegy férfi vagy nő az illető,hiszen egy férfinek mások a lehetőségei mint egy nőnek.A történet,amit említettél a nyolc gyermekes anyáról az valóban csak egy sztori.Manapság nyolc gyermekes anyák egy bizonyos ember csoportban léteznek Magyarországon,azoknak viszont nem kell annyira megszakadniuk és nem akarnak,hiszen kapnak annyi támogatást/segélyt/hogy jól megélnek belőle. János! Akármilyen képességed van a tutit Te sem tudod megmondani.Lehet,hogy tudsz befolyásolni embereket,mennél hiszékenyebbek annál könnyebben.Másik embernek javasolni valamit sokkal könnyebb,mint ahogy Manita esete is bizonyítja,mint aki benne van és saját maga éli meg az egészet. Köszönöm a jó kívánságaidat és bízom benne,hogy siker élem meg jövőbeni életem. Tisztelettel: Gitta
[Reply]