... betűkben a sorsod, számokban a jövőd... számmisztika, névelemzés, babanévmágia, boszi-suli, önismeret, önfejlesztés
 

…betűkben a sorsod, számokban a jövőd…


   aug 01

Szerelem és Halál

Ez az időszak, nem arról szól, hogy vagy szerelembe esünk vagy meghalunk (bár ez sem kizárt :) ) hanem arról, hogy elfelejtettük, hogy mi a Szerelem és mi a Halál.

Olyannyira eltávolodtunk a Természettől, hogy sokszor ellentétpárokként kezeljük ezt a két szót, sokszor pedig mindkettőtől félünk – holott mindkettő az Élet természetes része.

Amilyen nézőpontból nézed, úgy van hatással rád mindkettő. Ahogy a fejedbe belevésted, megtanultad, elképzelted – ahogy őrizgeted magadban ezt a kialakított képet, úgy nyomja rá bélyegét az egész Életedre.

 

Egy szempont nem mutatja meg a teljes képet….

 

A Szerelem maga az Élet, a Halál pedig valaminek a VÉGE.

Az Élet folyamatos változás… és minden változásban van halál és újjászületés.

 

Lehet, hogy mindennap meghal valami bennünk… meghal valaki a környezetünkben… és igen, egyszer mi is elbúcsúzunk a földi Élettől.

Minden ami VAN az Életünkben, elmúlik, meghal, egyszer, tehát minden Kezdet – mikor beteljesíti önmagát – Halál is egyben, hogy aztán átalakulva újjászülessen….

Minden Halál újrakezdés.

.

Minden Halál, újrakezdés.

.

Nincs olyan Szeretet vagy Szerelem, mely ELŐTT ne lenne Halál… ne lenne elengedés, elfogadás, megengedés!

A Szeretet és a Szerelem ÁLLAPOTA, mindig megújuló Életerő, amely tágul, táplál és ÁRAD.

A Szerelmet mindig a SZERETET táplálja… vagyis NINCS Szerelem – Szeretet, Önszeretet nélkül!

 

A Halál és a Szerelem fájdalommentes.

A hiányból született VÁGYAK és a HALDOKLÁS az, ami fájdalommal jár… és ez a haldoklás az, amely megnyomorítja, befalazza, megöli, a Szeretetet és ezzel a Szerelmet is Bennünk.

 

Az Élet és a Természet, minden része összefügg. Az a kérdés, hogy a TE természeted mennyiben tér el a Természet körforgásától?

A haldoklás, az elhanyagoltságban, a döntésképtelenségben, halogatásban, haragban, szeretetlenségben, céltalanságban, mozdulatlanságban, változásnélküliségben, fájdalom-betegség őrizgetésében, kezd el terjeszkedni.

Ezeket nem mások okozzák!

Mi tesszük ezt saját magunkkal.

.

A Természet nem haldoklik...

.

A Természet nem haldoklik. A fák, virágok, élnek, megújulnak… és amikor eljön az ideje, meghalnak…

A rügy nem sír, nem haldoklik, amikor megszűnik rügy lenni és levél vagy virág lesz belőle. A virág sem haldoklik, amikor termés lesz belőle. A virág meghal. Ahogyan a levelek is meghalnak ősszel, amikor lehullanak….

Amikor megmetszik a szőlőt és leesnek a vesszők vagy letörik egy fa ága – nincs haldoklás… ami leesett, az a rész meghalt…

A szőlő és a fa is megkönnyezi, amit elvesztett – de nem kezd el siránkozni, félni, hogy miért pont azt a vesszőt vágták le … miért pont azaz ág tört le…

Hanem csak hagyja, hogy az Élet átáramoljon azon, ami megmaradt… azon ami VAN.

 

Látod a nagy EGÉSZET a Természetben?

Látod, hogy nincs haldoklás?

Látod, hogy nincs ragaszkodás… időhúzás… kapaszkodás……?

Élet van… Halál van… Változás van… Megújulás VAN.

 

Az ember nem így csinálja….  Halmozza a régi terheket, sérelmeket…. Halmozza, a vagyont, a sikert, a titulust, az elvárásokat, nőket, férfiakat, munkákat, betegségeket…. növeszti a vadhajtásokat… Semmitől nem akar megválni… semmit nem akar elengedni.

Fél.

Fél, hogy nem lesz elég, ami megmaradt… ami VAN… és attól is fél, hogy más jobban jár vele, ha ő elengedi, lemond róla…

  • Majd elcserélem, eladom, elhagyom, elengedem… Majd… majd… majd …..Ha felmegy az ára…. Majd ha jobb munkát, jobb nőt… jobb férfit találok….

…és eltelik az Élet – óvintézkedésekkel, szabályokkal, játszmákkal, elégedetlenkedéssel, félelemmel, hiábavaló reményekkel, begyökösödött teóriákkal….

Ez a haldoklás.

Szerelemnélküliség…

Halálfélelem, hogy mindent, amit megszereztünk, amit-akit ismerünk, el kell engednünk, itt kell hagynunk.

.

szivszakadás

.

Nem éltethetjük a Szerelmet, ha félünk a Haláltól, az elmúlástól. A kettő együtt nem megy!

Mindenképpen sok Halál történik velünk az Életünk folyamán! Sok megújulásban van (lehetne) részünk.

Az a kérdés, mennyire félsz az új beengedésétől, az ismeretlen megtapasztalásától – és mennyit haldokolsz attól, hogy elengedj valamit vagy valakit?

Hányszor nem engeded meg, hogy a Halál elvigye egy-egy teóriádat, nézőpontodat, eszmédet, betegségedet? Hány évig haldokolsz egy-egy szorongató élethelyzetben?

 

A Szerelem folyamatos mozgás az Életörömben… Szeretetben történő cselekvés, kiáradás.

A Halál egyetlen lépés… egyetlen pillanat… A haldoklás viszont lehet nagyon-nagyon hosszú…

 

A szeretet minőségében történő cselekvés – mindig, Szerelem-Teremtés, táplálás és a Halál – haldoklás mentes – ELFOGADÁSA.

 

Mindkettő:

– megkérdőjelezi az eddigi, ismert világodat…

– elkerülhetetlen…

– elfogadás

– alázatra, megbocsátásra tanít

– mindent szabályodat, teóriádat felülírja, eltörli… a játszmáidat bedönti

– az új nézőpontokat megengedi, a régi eszméket lerombolja

 

A Halál és a Szerelem nagyon közel álló dolgok, mindkettő az Önfeladásról szól… és arról hogy visszakapcsolódunk az EGYséghez. Egyik sem ítélkezik… egyik sem akar győzni, uralkodni… Mindkettő van.

 

Önfeladás:

Amit felépítettem magamról, a viselkedésemről, a szabályaimról, látásmódomról….  az igény-rendszereimről…. Másokról….Életről, Halálról…a Világról… – azt hagyom összedőlni…  Hagyom, hogy csak a VALÓSÁG maradjon meg… hagyom, hogy másképpen érzékeljem az Életet – az Élet Egységét …

 

 

Szerelem

A Szerelem, NEM társ és nem kapcsolatfüggő állapot. Nem kell hozzá senki más. Nem egy férfi vagy nő megszerzése a cél, hanem Önmagad fényének kisugárzása, felvállalása – az Életed Teremtése. Ennek az állapotnak az eléréséhez, megtartásához – mint írtam az elején – Önszeretet szükséges :)

.

szerelem

.

Amikor szerelmes leszel az Életbe, elveszíted a mások rossz tulajdonságán, tettein, múlton való rágódást – elfogadod magadat és őket is olyannak amilyenek – és ha kell, tovább lépsz.

 

Amikor a Bennünk Élő Szerelem csodáján át, nézünk egy másik Emberre – látjuk minden hiányosságát, játszmáját, az összes önmaga köré épített falát…és látjuk a benne lévő vágyakat, kielégületlenségeket is…

 

És ekkor van egy PILLANAT…

Meg akarod menteni – ki akarod elégíteni a vágyait… képesnek érzed magad, hogy megváltoztasd az életét… és azonnal elkezded alakítani a kapcsolatot…

…vagy…

Hagyod, hogy megismerd a másik Embert…

Az első esetben, azonnal eltértél a szerelem rezgésétől. Bár adni AKARSZ, de azonnal kapni is egy kapcsolatot.

 

Ezek a vágyak a hiány szülöttei:

Nincs kapcsolatom…

Nincs kivel ágyba bújjak…

Nincs aki átöleljen…

Nincs kinek kiöntsem a lelkem…

Nincs kivel építsem a jövőt…

….

Ilyenkor Te tekintesz magadra fájdalommal!

És ebből az állapotból, ebből a szomorúságból, próbálsz Szerelmet adni – hiszen láttad az ő vívódásait, vágyait – és máris meg akarod változtatni az életet … és persze a tiédet is jobbá akarod tenni…

(még egyszer mondom) ezek „csak” hiányból született vágyak, amivel letértél a Szerelem rezgéséről.

.

kivirágzott a szivem

.

A szerelem megfigyel, elfogad, megismer, összehangol… Nem akar megmenteni, jobbá tenni egy embert. A szerelem nem akar kapcsolatot, biztonságot….

A Szerelem ÁRAD, anélkül, hogy kisajátítana, akarna, bekategorizálna, megszabna bármit is.

A szerelem NEM az ágyba bújás tüze… nem a kisajátításé… nem az „építsünk házat…csináljunk gyereket… legyünk boldogok”, lángolása…

A Szerelmet nem a vágyak hajtják – hanem függőségek, megfelelések, akarás, megmentés és áldozat szerep nélkül LÉTEZIK, a JELENBEN… Ez a Teremtés állapota :)

 

Amikor minden úgy történik, ahogyan LEHETSÉGES – nem pedig az én hiányom, vágyaim, pótlása a cél… Amikor nincs megszabva a VÉGeredmény… nincs benne elvárás, akarás, haszon – akkor vagyunk Szerelemben, akkor vagyunk benne az Élet Áramlásában, a JELENBEN.

 

A szerelem nem bekategorizált „valami”, ami csak a párkapcsolatokra vonatkozik – hanem azon túl, az Élet minden területén ott van.

Végezheted, a munkádat a Szerelem állapotában ,,, átölelhetsz egy fát….beszélgethetsz vadidegenekkel… tulajdonképpen az egész napodat, a saját Életedet töltheted ebben az áramlásban. Ha ezt választod  :)

 

A Szeretet, a Szerelem, mindig benned ÉL. Sosem fogy el :) Amikor szabályozni akarod, falak, teóriák, közé nyomorítod, másoktól elzárod, akkor összeszűkül és haldoklásnak indul az Életed.

Ugyanez történik, amikor egy másik embert akarsz „kordában tartani”, a személyes szabályaid, elképzeléseid, tanult dolgaid, eddigi tapasztalásaid szerinti, átlátható rendbe – egy általad működőképesnek ítélt kapcsolatba – próbálod bele passzítani, bele-változtatni…

Ez az Életerő megölése. A sajátodé és a Másiké is.

 

Haldoklás

Írtam már fentebb a haldoklásról:

A haldoklás, az elhanyagoltságban, a döntésképtelenségben, halogatásban, haragban, szeretetlenségben, céltalanságban, mozdulatlanságban, változásnélküliségben, fájdalom-betegség őrizgetésében, kezd el terjeszkedni.

Ezeket nem mások okozzák!

Mi tesszük ezt saját magunkkal.

 

Ha abba szeretnéd hagyni, akkor jó hírem van :) Az Élet körforgásába, a Szerelem állapotába, visszatérni egyszerű!

.

szeretem magam <3

.

Be kell lépned a szíved mélyére és az ott lévő, őrizgetett dolgok között, meg kell találnod az Önszeretetet. (Ami nem az önzőséget jelenti!) Magadhoz kell ölelned és fel kell tenned egy kérdést, jó sokszor magadnak:

Mivel azonosítom magam?

Mivel azonosítom magam a különböző kapcsolataimban?

 

Kövér, sovány, ügyes, beteg, agresszív, rákos, szétszórt, áldozat, megmentő, eltartó, eltartott, Casanova, kurva, jó, rossz, elhagyott, elhagyatott, gazdag, tiszteletre méltó, magányos, meg nem értett, mohó, értéktelen, szegény, kapzsi, szeretetreméltó, nincstelen, félős, bizonytalan, életképtelen, halálos beteg, főnök, coach, gyárvezető, politikus, jó apa, rossz anya, szófogadatlan gyerek, családszerető, szerető, becsületes,…………………….. és a többi……

 

…és ha már megvan egy hosszú listád erről, akkor: minden egyes titulust vágj le magadról, gondolkodás nélkül!

Igen – a „pozitív és a negatív” azonosításokat is!

 

Amivel azonosítod magad – megköt téged. Ahhoz a SZEREPHEZ köt, amit megneveztél, amivel megbélyegezted magad.

Mert minden egyes „jó” szerephez is, bevállaltál valamit pluszban, amit jól meg is indokoltál magadnak…

A „jó apa szerep” például, nagyon nagy dolog! De lehet ehhez 5 munkahely kell, hogy mindent meg tudj venni a lurkóknak, miközben elhanyagolod a feleséged… a főnökeiddel való kapcsolataidban áldozat szerepben vagy, mert nem mered megmondani az igazadat nekik, nehogy kirúgjanak – mert akkor nem tudod anyagilag teljesíteni a fejedben elképzelt  „jó apa” szereped.

…de TE, továbbra is ragaszkodsz ehhez a szerephez…. És pont így, pont ennyi „áldozattal”…

 

Minél jobban ragaszkodsz, annál gyorsabb a haldoklásod……… Mert mindenki változik körülötted… a gyerekek… a feleséged… a főnökeid…a pénzed…

Csak Te ragaszkodsz a „jó apa” szerephez…

…eltelik pár év….

Aztán észre veszed, hogy már csak 1-2 ember TISZTEL a jó apa szerepedért – de ebben nincsen benne sem a feleséged, sem a gyerekeid, sem a főnökeid …………….. …és egyszer csak, megbetegszel, haldokolni kezdesz………

…és ez minden egyes (+ és – ) azonosulásoddal így van.

Engedd el mindet!

 

Mindegyik megvan Mindenkiben – de amivel és amennyivel, azonosítjuk magunkat, annyi helyen nem áramoltatjuk az Életünket!

Amit kiemelsz, amit felteszel egy polcra, amit nem akarsz megváltoztatni – az nincs benne az áramlásban, nincs benne a Szerelem rezgésben – hiszen elvárásaid vannak, hogy az mindig ugyan olyan „jó” legyen!

 

Ugye érted?

Az Élet és a Szerelem áramlásában minden VAN és amikor megállítod az áramlást mert kiemelsz valamit, hogy megtartsd – haldokolni kezdesz…. Ahogyan, bármely negatív ragaszkodásodról sem tudod levenni a fókuszt, (rákos vagyok, megátkoztak…stb…) a teóriád ugyanúgy megköti, megállítja, a Szerelem áramlását az Életedben és ugyanúgy haldokolsz tőle, mint amikor a „számodra jót” akarod örökre magadnak…

 

A földi Élet vége…

Nehéz látni, végig csinálni, amikor a szeretteink szenvedését, haláltusáját látjuk. Nehéz elharapni a nyelvünket, hogy ne mondjuk meg ezerszer, hogy így kéne vagy úgy kéne tennie a betegnek, hogy jobban legyen….

.

kereszt

.

Nehéz forgatni, pelenkázni, a fájdalmát, sírását, önmarcangolását vagy azt hallgatni, hogy mi (vagy mások) mennyi mindenben vagyunk hibásak, rosszak………………………………

Ilyenkor minden nehéz.

Méltósággal, elengedéssel, elfogadással, meghalni, csak kevesek kiváltsága…. Mert kevesen élnek az Élethez méltó Szerelem áramlásban…. kevesen élnek elengedésben, elfogadásban… kevesen élnek haldoklás nélkül…

 

Amilyen az Életed, olyan lesz a Halálod

 

A Halál pillanata nem fáj. A test morfinokat juttat a vérbe és egy euforikus állapot hatása közben megszűnik a szív dobogni….. és a Lélek kiszabadul a test börtönéből…. A Test meghal, a Lélek újjászületik…

 

A Halál és a Szerelem, az Élet természetes részei… nincsenek megkötések, címkék, korlátok, kategóriák… Mindkettő elfogad olyannak amilyen vagy. Nincs győztes és nincs vesztes egyikben sem!

 

Sok kérdés van még:

– TE elfogadod-e magad és másokat, korlátok, kategóriák, minősítések (jó-rossz, nyertes-vesztes szerepek nélkül?

– TE rombolod-e kártékonyan, a Magad Életét – az Élet áramlását – halmozással, teóriákkal, Szerelem nélküli, változtatási képtelenséggel?

– TE elfogadod-e, megéled-e, a Szerelem állapotát és a Halál pillanatát?

….

 

Folyt.köv.

Szeretettel: – Mátyás Anita –

 

 

Egyetértesz? Tiltakozol?

Írd meg a hozzászólások közt, ha mered… :)

.

.

You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.