Tűz nélkül nincs változás
Égő vágy és cselekvés nélkül nincs semmi…
Nincs szerelem, nincs teremtés, nincs élet!
Ha nem fejlődsz, nem tanulsz a pofonokból, akkor az ÉLET (csak azért is és folyamatosan) olyan embereket, helyzeteket hoz eléd, ami a továbblépésedet szolgálja (szolgálná, ha változtatnál, kilépnél az adott helyzetből, kapcsolatból) Ilyenkor történik az, hogy a többi ember elkezd rombolni téged – elszívja az energiád, lefáraszt, megbánt, kihasznál…stb… Tetszik, nem tetszik, ŐK a tanítóid!!
Minden ember azért kerül az életedbe, hogy tanítson, utat mutasson! Vagy azt hogy jó úton jársz vagy azt hogy nem a saját életedet éled! (…és Te is ugyanilyen tanító vagy azoknak, akiket függésben tartasz, lenézel vagy megalázol, hogy ők is vegyék észre, hogy nem a saját életüket élik, hanem a Te játékszereid!)
A rossz hír, hogy nem elég csak kiszállni egy rossz munkahelyről vagy kapcsolatból – önmagadba kell nézned és magadat kell megváltoztatnod—mert ugyanolyan embereket fogsz bevonzani, mint akiktől megszabadultál, ha TE nem változol Azok az emberek akik az utad egy-egy részén veled tartanak- a segítőid, a MESTEREID – hogy a saját boldogságodat felépíthesd! Neked az a jó, ha boldogságot, örömöt érzel. Amikor kétség, fájdalom, félelem van benned egy másik ember vagy dolog miatt, akkor az NEM előrelépés, hanem egyhelyben topogás valaki másnak az életében.
Minden azért történik, mert hagyod…
Hagyod, hogy a félelem eluralkodjon rajtad…
Hagyod, hogy az öröm átjárja a tested és a lelked…
Hagyod, hogy leszívják az energiád…
Hagyod, hogy mások félelemben, függőségben tartsanak…
Hagyod, hogy a teremtőerőd megmutatkozzon….
Hagyod, hogy ne legyen pénzed…
Amire fókuszálsz azt nagyítod fel! Hagyod hogy uralkodjon rajtad!
Mennyire jobb és boldogabb volna minden, hogy az örömteli dolgokat engednéd uralkodni, ha arra fordítanád a figyelmed!
Ha a rossz dolgokat gyorsan elengednéd- és azonnal tudatosan egy jó dologra terelnéd a figyelmed… és a jót kezdenéd növeszteni… etetnéd az érzelmeiddel, a gondolataiddal – ugye, mennyivel örömtelibb lenne az életed??
Akkor miért nem használjuk ezt a nagyon egyszerű módszert?
Miért ragadunk bele boldogtalan kapcsolatokba… felnagyított félelmekbe?? Miért gondoljuk, hogy egyedül nem megy?
Szerintem, sokan nem is tudják, hogy ilyen egyszerű…
Mások pedig tudják… DE
– lusták
– jobb másokat hibáztatni, kényelembe élni és elviselni egy-két fájdalmat, mint változtatni
– jó néha sajnáltatni magunkat – áldozatnak lenni (aztán jól beleragadunk az önsajnálatba, a mások hibáztatásába, ahelyett, hogy kezünkbe vennénk a dolgok megoldását)
– és talán a legfontosabb, hogy a kapcsolatokból a számukra jó dolgokat meg akarják tartani az emberek, a rosszat pedig meg akarják változtatni a másikban!
Ez pedig a legnagyobb hiba!
– megtartanád a pénzét, a luxust – de járjon haza, beszéljen szépen… szeretgessen…. ne igyon… vagy menjen el de fizessen… stb.
– megtartanád a szeretetét, a szexet vele – de menjen el dolgozni… keressen pénzt… akarjon gyereket tőled… legyen jó apa…. stb.
– stb…
Pedig, neked kéne megváltoznod!
Az emberi kapcsolatok azért vannak- hogy tanítsanak. Türelemre, szeretetre, gazdagságra vagy szegénységre… hogy megtapasztald az ÉLETET!
Kinőjük egymást egy idő után! Egyik gyorsabban tanul, a másik pedig lassabban… de lépni kell valamerre tovább. Új emberektől kell új leckéket vennünk 
Mindig azt kapod, amire szükséged van a változtatáshoz! Csak néha nem fáj eléggé (mert már edzett vagy, hozzá szoktál) és így el sem kezded a változtatást… Pedig minden fájdalom arra figyelmeztet, hogy nem a saját utadat járod!
FONTOS: nem tudsz egyszerre 2 dolgot csinálni. Nem tudsz félni ha boldog vagy és nem tudsz áldozat lenni ha a szíved szerint cselekszel! Ha ezt megérted, nem kell többé hagynod, hogy a rossz dolgok eluralkodjanak rajtad – a jóval kell foglalkoznod (ami számodra jó!) A többit el kell engedni!
„ A világmindenség semmit sem adhat a markodba, amíg olyan dolgokat szorongatsz, amitől meg kellene válnod!”
Nem lehet félig szeretni és a társad egyik tulajdonságát megtartva, a másikat megváltoztatni…
Nem lehet gazdag ember pénzében fürödni, miközben félsz, hogy naponta megver, megaláz vagy elhagy, ha nem teszel kedvére…
Nem lehet félig félni- félig pedig szeretni!
Persze, lehet, hogy most azt mondod: „De lehet, hiszen én is így élek… meg van az életemben mindkettő”
DE (ha így van) akkor NEM a saját életedet éled! Onnan tudod, hogy nem a Tiéd, mert SZENVEDSZ tőle! Engedd el mindenestül!
A félelem csak egy gondolat!! Semmi más! Durván kifejezve csak egy pótcselekvés – hogy NE kelljen felelőséget vállalva egyedül megoldani a problémáidat!! Hogy NE kelljen cselekedni Önmagadért!
A legerősebb Teremtő hónapból még van pár nap…
Ami kell a teremtéshez, az nem csak a tisztító, teremtő és mágikus gyakorlatok végigcsinálása—hanem a cselekvés az újítás minden nap – a rossz gondolatok elengedése és a jóval való helyettesítése folyamatosan!
Tenni-tenni azért, amilyen életet akarsz… nem feladni, nem meginogni vagy megalkudni, megmaradni a megszokott megaláztatásban, semmittevésben, önsajnálatban, lustaságban! Észre venni a tanítókat és tanulni, változni.
Megbeszélni a dolgokat, vagy fejben csak a jó dolgokat vetíteni – ez KEVÉS a tetteid nélkül! Kevés a valódi élethez és kevés a teremtéshez is!
Légy Önmagad! Szeresd az ÉLETET és élvezd, ÉLD ÁT, hogy a jó gondolataidból cselekvéssel Teremtés lesz! (vigyázz mert a rossz gondolatokban „élésből” cselekvés nélkül, félelem lesz!) Tudd, hogy a szíved-lelked mindig jelez, sajog, fáj, ha rossz kapcsolatban élsz, ha rossz munkát végzel, ha nem a boldog élet útját járod.
Égő vággyal a szívedben, csodás tetteket tudsz végrehajtani Önmagadért! Senki más nem fogja megváltoztatni az életedet, de minden találkozás azért van, hogy a saját utadra találj és Te kezdeményezd a változtatást!
Tűz nélkül nem történik fejlődés – tűz nélkül csak az történik, amit megengedsz…
Kedves Manita!
Hálás köszönet ezért az írásért, minden szavával tökéletesen egyetértek, nagyon igaz. Amíg nem fáj eléggé, addig nem változik az ember, a félelmek uralkodnak felette. Sajnos én is ebben vagyok benne, pedig rengeteg energia, erő van bennem, de a negatív hiedelmek sokszor lehúznak és túlságosan erősek. Hiába voltam beavatáson, energia-kezelésen, theta-healingen stb., sajnos minden maradt a régiben, egyedül pedig úgy gondolom, hogy kevés vagyok, hisz hosszú évek során adagolva lett a szorongás-bűntudat-aggodalom-kisebbségi érzés-önbizalomhiány, így abból nem tudok olyan hamar kilábalni. Persze, tudom, ezzel, amit leírok ezzel is ugyanazt erősítem……röviden ennyi.
Kellemes és szép napot!
Erika
[Reply]
Kedves Manita!!!
Köszönöm az írásaidat, nagyon sok mindenre rávilágítasz.Talán elmegyünk és nem is veszünk észre dolgokat, hogy saját magunknak teszünk rossz döntéseket.Nem szabad engedni senkinek sem, hogy elszívják az erőnket.A családnak sem, mindenkinek a saját útját kell járni.Emlékszem Anyám nem értette meg amikor elköltöztem otthonról, és mindig azzal nyomott”elhagytam”.Én csak a saját életemet szerettem volna élni, de nem lehetett.Rám tapadt és nagyon sokat szenvedtem ezért, mindenkit elmart mellőlem, mindenkinek azt mondta nem megy ám férjhez.Mindenkitől ezt hallottam vissza.Lehetne folytatni stb.
[Reply]