Sokáig fejtegettem a következő 10 napot számmisztikailag, a BÁTORSÁG és az Önkibontakoztatás témáit boncolgatva… Aztán, rájöttem, hogyan kapcsolódik ez a szeretethez és persze az egész év rezgéseihez 🙂
Mekkora bátorság kell ahhoz, hogy felvállaljuk önmagunkat?
Óriási!
Mekkora bátorság kell ahhoz, hogy felvállaljuk azt, amit vagy akit szeretünk?
Óriási 🙂
Van egy kedves ismerősöm, több diplomás doktor, tanít, könyvet ír, feltalál dolgokat… A szülei már orvosnak akarták-nevelték kicsi korától kezdve, Ezért orvos lett. Elmúlt 60. Egy személyes beszélgetés alatt fedte fel előttem, hogy ő mindig is szobafestő akart lenni.
Nem értettem…
Bármikor megtehette volna, hogy vesz egy vödör festéket, színezőket és az egyik garázsa falán kipróbálja, kiéli a vágyait, vagy elmegy egy ilyen iskolába…
– ÁÁáá, mondta ő – ez „a munkások” dolga
Arra nevelték, ezt hallotta mindig, hogy ez nem az „ő köreinek illő, munka”
Nem mert szembeszállni a szavakkal, még felnőtt korába sem, titokban sem – mert ezt nem illik.
Vagy a másik példa, amikor a kukásautó sofőrje, aki volt taxis, meg kamionsofőr is – nem merte a találmányát bevinni, szabadalmaztatni, mert egész gyerekkorában azt hallotta, hogy: az a gazdagok, a diplomások, a kiváltságosok esélye, hogy valamiben JÓK legyenek, és felfedezzenek valamit…
És persze megemlítem azokat is, akik nem mertek udvarolni egy lánynak, mert annak éppen egy gazdag pasi is udvarolt – és egyszerűbb volt elfogadni, hogy nem hozzá való és másokra hallgatva félre állni…
… ugye, ismerős a helyzet….
Mi lenne, ha nem mondtunk volna le arról, amit szerettünk volna?
Mi lenne, ha mától nem mondanánk le arról, amik/akik szeretnénk lenni?
Mi lenne, ha nem halogatnánk tovább és nem arról mesélnénk, hogy mennyi mindent szerettünk volna elérni, de a külső körülmények miatt (szülők, férj, feleség, anyós, barátok, politika, hitel, pénztelenség, stb…) nem sikerült…
Mi lenne, ha ezen túl, nem maradnánk le, azokról a dolgokról, amivel megszépíthetjük, megújíthatjuk, szenvedélyessé tehetjük az életünket?? Mert amíg ezt szajkózzuk, lemaradunk a SAJÁT ÉLTÜNKRŐL!
Mi történhet velünk, ha felvállaljuk magunkat?
Legrosszabb esetben nem sikerül elérni – de akkor is ugyanott vagyunk, mintha meg sem próbáltuk volna!!
Nem az a kudarc, amikor nem sikerül valami (hiszen tanulva a hibákból már tudod másképpen csinálni legközelebb) Az igazi kudarc, amikor nem teszel semmit!
Aki harcol, veszíthet. Aki nem harcol, már vesztett is. Bertolt Brecht
A bátorság egy hajtóerő, azt jelenti, vállalod Önmagad, megteszel mindent azért, amit szeretnél megtenni, megvalósítani, hogy magadból kihozd azt, AKI lenni szeretnél 🙂 Kell hozzá, Önfegyelem, kitartás, hogy a szívedre hallgass, Önszeretet, hogy ne téríthessen el senki, és persze rengeteg szeretet, mások iránt, a Világ iránt, hogy meg tudd bocsátani, ha lebeszélnek az Önkibontakoztatásról…
A szeretet áramoltatása azt jelenti, hogy vállalom, hogy szeretni tudok, akármilyen a helyzetem – nem fogom vissza az energiát, akkor sem ha bántanak, földbe döngölnek. Szeretem magam, annyira, hogy ÉLJEK, csináljam azt amit szeretnék, még ha mások azt mondják, hogy badarság vagy hülyeség- esetleg lehetetlen!
Amikor szeretek, akkor ÉLEK, áramoltatom az energiát és bevonzok olyan embereket, akik támogatnak, velem együtt cselekszenek. Nincs értelme félig szeretni vagyis félig élni!!!
Osho ír valami hasonlót: A környezet nem képes tolerálni az egyéniséget, mert egy egyéniség nem követi őt birkaként.
Pedig, ha megértjük, hogy mindannyian egyediek vagyunk és azt tesszük, amiben az egyediségünk kivirágzik, akkor boldogok leszünk 🙂 Igen, a boldogságnak ez az ára!
Én hiszem, hogy vannak olyan közösségek, ahol NEM birkaként, a sorba beállva kell megfelelni valakinek, hanem ahol egy tudatos cél érdekében Önmagad lehetsz, úgy, hogy a közösség az egyediségedet támogatja. Így mindenki kiemelkedik valamiben és támogathat másokat is, hogy megélhesse mindenki a saját nagyszerűségét. A szobafestő megtanítja az orvost, hogy megismerje a szobafestés minden csínját-bínját és a feltaláló támogathatja a kukásautó vezetőjét, hogy beadhassa a találmányát! A közösség EGYüttes ereje pont abban van, hogy az EGYének individuumok maradnak, azt tanulják, amit szívből szeretnének, közben a saját eddigi tudásukat nem tartják meg maguknak, hanem szeretettel megosszák 🙂
HOL van ilyen közösség, kérdezed most, hiszen szinte mindenki szeretne odatartozni 🙂
A válasz egyszerű. A Szeretetben 🙂
Ha TE áramoltatod a szeretetet, úgy élsz ahogy szeretnél, azt teszed, amit szenvedéllyel tudsz csinálni – akkor elkezded vonzani azokat az embereket, akik minden külső hatás ellenére, szintén azt teszik amit szeretnének… és így kölcsönösen tudjátok támogatni egymást azokban a dolgokban, amikben segítségre van szükségetek, persze elismerve azt is amiben különlegesek vagytok.
…és most jön a TITOK NYITJA 🙂
Ez az egyetlen dolog, amit meg kell, hogy érts! NEM lehet csatlakozni, nincs belépés, nincs kitaposott út a jóba!
ÓÓ, igen – ehhez kell a bátorság, mert Te vagy az, aki elindítja EZT! Te vagy az, aki először a szeretetben megéled önmagad, és Te vagy az is aki beindítja ezt a vonzást! Te vagy a MAG, amiből lesz a virág és a sok magból lesz a virágos rét 🙂
Már csak az a kérdés, legyűröd-e a visszatartó erőket, az állóvizet, a régmúlt fékjeit, halogatását és mersz-e a saját szeretetedben elindulni erre a csodás útra – Önmagadért ??
Ha igen, akkor ez a 10 nap megad neked minden segítséget, felismerést, kapcsolatot, amennyiben felvállalod az Önkibontakoztatásod egyediségét, minden eddigi külső, gátló körülmény ellenére ! 🙂
Lehetsz, feltaláló, szobafestő, a legjobb anya, író, festő, tűgyártó kisiparos, varrónő, óvó bácsi, bankár, masszőr, bárki – AKI szenvedéllyel megvalósítja Önmagát!
Indulj, bátran! Változtasd meg a saját világodat – ezáltal mindent megváltoztatsz!
Életünk legfőbb magányossága abból fakad, hogy nem szánjuk el magunkat a cselekvésre, nem vágunk bele a dolgokba. Folyton elfojtjuk belső viharainkat, és kényelmesen inkább arra hajlunk, hogy halogassuk, csak próbálgassuk a ránk váró feladatokat.
Carol Ann Shields
“Választhatunk: megélhetést teremtünk magunknak, vagy megfelelő életet.”
Jim Rohn
Írd meg nekem a hozzászólásoknál, hogyan léptél rá a Bátorság útjára” !





Kedves Manita !
Nálam a bátorság útjára való rálépés az volt január 14-én , hogy a változás szeleit meglovagolva felmondtam a rabszolgatartó közalkalmazotti munkaviszonyomat, mert úgy gondoltam ha már változás , akkor legyen tényleg az. Egy másik épületbe való átköltözés és kicsit más munkakör elvégzése semmiképp sem lett volna változtatás. Így hát vettem a bátorságot és az addigi beosztottaim védelmére kelve megírtam az illetékes hatóságnak milyen lehetetlenítő körülményekbe kényszerítették a kollégáimat -hátha tehetek még a felmondásom előtt értük valamit…- és így nyugodt lelkiismerettel elbúcsúztam az eddigi feladatomtól. Hát szabad vagyok mint a madárka és irány az a sok-sok szuper dolog , amit kiterveltem! Szeretetteljes üdvözlettel! Krisztina
Kedves Manita!
Nagyon örülök ennek az írásodnak, mert engem erősít. Nálam úgy látszik hamarabb elkezdődött ez a folyamat (kb. 1 évvel) és tavaly szeptemberben jöttem el végleg az addigi munkahelyemről, mert már nem lehetett felvállalni azt, amit a vezetés diktált. 2 hónap telt el azzal, h igazán önmagamra találjak, és tudjam, h mit akarok. Konkrétan karácsony óta folyik az a szervezkedés, amely az új életem irányába visz. Akkor még nem gondoltam, h ennyire nem lesz egyszerű, de nem adom fel. Amit egyszer a fejembe veszek, azt véghez is viszem. És hálát adok az Istennek, hogy belekerülhettem abba a csapatba, ahol / akikkel megvalósíthatom a vágyamat.
Köszönöm ezt az írást, és a sok segítséget, amit a Boszi suli keretein belül is kaptam Tőled.
Isten áldjon!
[…] http://nevedbenasorsod.hu/fontos-napok/a-batorsag-utja című bejegyzésben írtam, az önmagunk által indított szuper közösségekről) […]