Sokáig fejtegettem a következő 10 napot számmisztikailag, a BÁTORSÁG és az Önkibontakoztatás témáit boncolgatva… Aztán, rájöttem, hogyan kapcsolódik ez a szeretethez és persze az egész év rezgéseihez
Mekkora bátorság kell ahhoz, hogy felvállaljuk önmagunkat?
Óriási!
Mekkora bátorság kell ahhoz, hogy felvállaljuk azt, amit vagy akit szeretünk?
Óriási
Van egy kedves ismerősöm, több diplomás doktor, tanít, könyvet ír, feltalál dolgokat… A szülei már orvosnak akarták-nevelték kicsi korától kezdve, Ezért orvos lett. Elmúlt 60. Egy személyes beszélgetés alatt fedte fel előttem, hogy ő mindig is szobafestő akart lenni.
Nem értettem…
Bármikor megtehette volna, hogy vesz egy vödör festéket, színezőket és az egyik garázsa falán kipróbálja, kiéli a vágyait, vagy elmegy egy ilyen iskolába…
– ÁÁáá, mondta ő – ez „a munkások” dolga
Arra nevelték, ezt hallotta mindig, hogy ez nem az „ő köreinek illő, munka”
Nem mert szembeszállni a szavakkal, még felnőtt korába sem, titokban sem – mert ezt nem illik.
Vagy a másik példa, amikor a kukásautó sofőrje, aki volt taxis, meg kamionsofőr is – nem merte a találmányát bevinni, szabadalmaztatni, mert egész gyerekkorában azt hallotta, hogy: az a gazdagok, a diplomások, a kiváltságosok esélye, hogy valamiben JÓK legyenek, és felfedezzenek valamit…
És persze megemlítem azokat is, akik nem mertek udvarolni egy lánynak, mert annak éppen egy gazdag pasi is udvarolt – és egyszerűbb volt elfogadni, hogy nem hozzá való és másokra hallgatva félre állni…
… ugye, ismerős a helyzet….
Mi lenne, ha nem mondtunk volna le arról, amit szerettünk volna?
Mi lenne, ha mától nem mondanánk le arról, amik/akik szeretnénk lenni?
Mi lenne, ha nem halogatnánk tovább és nem arról mesélnénk, hogy mennyi mindent szerettünk volna elérni, de a külső körülmények miatt (szülők, férj, feleség, anyós, barátok, politika, hitel, pénztelenség, stb…) nem sikerült…
Mi lenne, ha ezen túl, nem maradnánk le, azokról a dolgokról, amivel megszépíthetjük, megújíthatjuk, szenvedélyessé tehetjük az életünket?? Mert amíg ezt szajkózzuk, lemaradunk a SAJÁT ÉLTÜNKRŐL!
Mi történhet velünk, ha felvállaljuk magunkat?
Legrosszabb esetben nem sikerül elérni – de akkor is ugyanott vagyunk, mintha meg sem próbáltuk volna!!
Nem az a kudarc, amikor nem sikerül valami (hiszen tanulva a hibákból már tudod másképpen csinálni legközelebb) Az igazi kudarc, amikor nem teszel semmit!
Aki harcol, veszíthet. Aki nem harcol, már vesztett is. Bertolt Brecht
A bátorság egy hajtóerő, azt jelenti, vállalod Önmagad, megteszel mindent azért, amit szeretnél megtenni, megvalósítani, hogy magadból kihozd azt, AKI lenni szeretnél Kell hozzá, Önfegyelem, kitartás, hogy a szívedre hallgass, Önszeretet, hogy ne téríthessen el senki, és persze rengeteg szeretet, mások iránt, a Világ iránt, hogy meg tudd bocsátani, ha lebeszélnek az Önkibontakoztatásról…
A szeretet áramoltatása azt jelenti, hogy vállalom, hogy szeretni tudok, akármilyen a helyzetem – nem fogom vissza az energiát, akkor sem ha bántanak, földbe döngölnek. Szeretem magam, annyira, hogy ÉLJEK, csináljam azt amit szeretnék, még ha mások azt mondják, hogy badarság vagy hülyeség- esetleg lehetetlen!
Amikor szeretek, akkor ÉLEK, áramoltatom az energiát és bevonzok olyan embereket, akik támogatnak, velem együtt cselekszenek. Nincs értelme félig szeretni vagyis félig élni!!!
Osho ír valami hasonlót: A környezet nem képes tolerálni az egyéniséget, mert egy egyéniség nem követi őt birkaként.
Pedig, ha megértjük, hogy mindannyian egyediek vagyunk és azt tesszük, amiben az egyediségünk kivirágzik, akkor boldogok leszünk Igen, a boldogságnak ez az ára!
Én hiszem, hogy vannak olyan közösségek, ahol NEM birkaként, a sorba beállva kell megfelelni valakinek, hanem ahol egy tudatos cél érdekében Önmagad lehetsz, úgy, hogy a közösség az egyediségedet támogatja. Így mindenki kiemelkedik valamiben és támogathat másokat is, hogy megélhesse mindenki a saját nagyszerűségét. A szobafestő megtanítja az orvost, hogy megismerje a szobafestés minden csínját-bínját és a feltaláló támogathatja a kukásautó vezetőjét, hogy beadhassa a találmányát! A közösség EGYüttes ereje pont abban van, hogy az EGYének individuumok maradnak, azt tanulják, amit szívből szeretnének, közben a saját eddigi tudásukat nem tartják meg maguknak, hanem szeretettel megosszák
HOL van ilyen közösség, kérdezed most, hiszen szinte mindenki szeretne odatartozni
A válasz egyszerű. A Szeretetben
Ha TE áramoltatod a szeretetet, úgy élsz ahogy szeretnél, azt teszed, amit szenvedéllyel tudsz csinálni – akkor elkezded vonzani azokat az embereket, akik minden külső hatás ellenére, szintén azt teszik amit szeretnének… és így kölcsönösen tudjátok támogatni egymást azokban a dolgokban, amikben segítségre van szükségetek, persze elismerve azt is amiben különlegesek vagytok.
…és most jön a TITOK NYITJA
Ez az egyetlen dolog, amit meg kell, hogy érts! NEM lehet csatlakozni, nincs belépés, nincs kitaposott út a jóba!
ÓÓ, igen – ehhez kell a bátorság, mert Te vagy az, aki elindítja EZT! Te vagy az, aki először a szeretetben megéled önmagad, és Te vagy az is aki beindítja ezt a vonzást! Te vagy a MAG, amiből lesz a virág és a sok magból lesz a virágos rét
Már csak az a kérdés, legyűröd-e a visszatartó erőket, az állóvizet, a régmúlt fékjeit, halogatását és mersz-e a saját szeretetedben elindulni erre a csodás útra – Önmagadért ??
Ha igen, akkor ez a 10 nap megad neked minden segítséget, felismerést, kapcsolatot, amennyiben felvállalod az Önkibontakoztatásod egyediségét, minden eddigi külső, gátló körülmény ellenére !
Lehetsz, feltaláló, szobafestő, a legjobb anya, író, festő, tűgyártó kisiparos, varrónő, óvó bácsi, bankár, masszőr, bárki – AKI szenvedéllyel megvalósítja Önmagát!
Indulj, bátran! Változtasd meg a saját világodat – ezáltal mindent megváltoztatsz!
Életünk legfőbb magányossága abból fakad, hogy nem szánjuk el magunkat a cselekvésre, nem vágunk bele a dolgokba. Folyton elfojtjuk belső viharainkat, és kényelmesen inkább arra hajlunk, hogy halogassuk, csak próbálgassuk a ránk váró feladatokat.
Carol Ann Shields
“Választhatunk: megélhetést teremtünk magunknak, vagy megfelelő életet.”
Jim Rohn
Írd meg nekem a hozzászólásoknál, hogyan léptél rá a Bátorság útjára” !
Kedves Manita !
Nálam a bátorság útjára való rálépés az volt január 14-én , hogy a változás szeleit meglovagolva felmondtam a rabszolgatartó közalkalmazotti munkaviszonyomat, mert úgy gondoltam ha már változás , akkor legyen tényleg az. Egy másik épületbe való átköltözés és kicsit más munkakör elvégzése semmiképp sem lett volna változtatás. Így hát vettem a bátorságot és az addigi beosztottaim védelmére kelve megírtam az illetékes hatóságnak milyen lehetetlenítő körülményekbe kényszerítették a kollégáimat -hátha tehetek még a felmondásom előtt értük valamit…- és így nyugodt lelkiismerettel elbúcsúztam az eddigi feladatomtól. Hát szabad vagyok mint a madárka és irány az a sok-sok szuper dolog , amit kiterveltem! Szeretetteljes üdvözlettel! Krisztina
[Reply]
Kedves Manita!
Nagyon örülök ennek az írásodnak, mert engem erősít. Nálam úgy látszik hamarabb elkezdődött ez a folyamat (kb. 1 évvel) és tavaly szeptemberben jöttem el végleg az addigi munkahelyemről, mert már nem lehetett felvállalni azt, amit a vezetés diktált. 2 hónap telt el azzal, h igazán önmagamra találjak, és tudjam, h mit akarok. Konkrétan karácsony óta folyik az a szervezkedés, amely az új életem irányába visz. Akkor még nem gondoltam, h ennyire nem lesz egyszerű, de nem adom fel. Amit egyszer a fejembe veszek, azt véghez is viszem. És hálát adok az Istennek, hogy belekerülhettem abba a csapatba, ahol / akikkel megvalósíthatom a vágyamat.
Köszönöm ezt az írást, és a sok segítséget, amit a Boszi suli keretein belül is kaptam Tőled.
Isten áldjon!
[Reply]
[…] http://nevedbenasorsod.hu/fontos-napok/a-batorsag-utja című bejegyzésben írtam, az önmagunk által indított szuper közösségekről) […]