Napi 15 ölelés…

Nefertiti küldte levélben…és én nagyon-nagyon elgondolkodtam rajta…

Napi tizenöt ölelés kell ahhoz, hogy egészséges és kiegyensúlyozott emberek lehessünk. Számoljátok össze, TI naponta hányszor ölelitek meg családtagjaikat?

Ismeritek Juan Mann történetét?

Ez a fiatalember 2004 januárjában londoni utazásából tért haza, s nem várta senki. Szülei már elváltak, nagymamája beteg lett, barátai százfelé a világban…

Ám egy bulira igyekezve történik nagy fordulat az életében: egy ismeretlen ember odalép hozzá és megöleli s ezzel kezdetét veszi  az Ingyen Ölelés Kampány, ami a YouTube-nak köszönhetően hihetetlen népszerűségre tett szert. Nevezett férfiú, Ingyen Ölelést reklámozó táblával kezdett el sétálgatni Sydney utcáin, s ingyen osztogatja az ölelést- a mozgalom azóta már nálunk is gyökeret vert.

Megmosolyogtató? Nem. Inkább fájdalmas. S egyúttal szimbóluma is a világ ölelés vágyának…

Napi 15 ölelés kell, hogy önmagunk lehessünk …boldog, önálló, kiegyensúlyozott EMBEREK !

Vajon mi megöleljük ennyiszer gyermekünket, vagy szeretteinket? Soknak tűnik?

Az enni- és innivaló, a szellemi táplálékok és tanácsok sűrűjében ebből mintha kevesebbet mérnénk nekik? Nem?

Vajon miért nem szocializáljuk ölelésre a gyerekeinket? Miért félünk az érintéstől és az intimitástól? Talán nem tudjuk, mit veszítünk…

1980-ban a Science Magazinban publikáltak egy különös esetet: nyulakon kísérleteztek, akiknél mesterségesen állítottak elő érelmeszesedést a tudósok (kellően zsíros táplálékokat adtak nekik). A kísérlet végén megdöbbenve tapasztalták, hogy hiába a zsíros étkek, a nyulak 15 százalékánál nem történt semmilyen káros következmény.

Nehezen jöttek rá, milyen hiba csúszott a számításba: ezt a 15 százalékot gyakran simogatta az etetésükkel megbízott orvostanhallgató. A kísérletet újra és újra megismételték, de kétség se fért hozzá: akiket simogattak, azok egészségesek maradtak.

Hihetetlen, de igaz!

Mint ahogy arról is szólnak tanulmányok, hogy az érintés hiánya miatt a gyerekek valóban megállhatnak a növésben, s semmiféle gyógyszeres kezelés nem segít rajtuk, csak az indítja el újra növekedésüket, ha kikerülnek a romboló, negatív hatású környezetből, s kellő érzelmi gondoskodást és ölelést kapnak.

Az érintés hiánya, a rideg, szeretetnélküli családi élet arra tanítja meg őket, hogy nem bízhatnak a másikban, nem oldódhatnak fel a másikkal való kapcsolatukban.

S ma már az is bizonyos: a betegségekből is hamarabb gyógyulnak a gyerekek, ha több simogatást, ölelést kapnak: cukorbetegeknél csökken a glükóz-szint, egyéb esetben a fájdalmak csökkennek, és a depresszió is mérséklődik.

Ne feledjük: az érintés ugyanolyan része a szocializációnknak, az életre való felkészítésnek, mint az alapvető szabályok, normák megismertetése a gyerekkel 

Mi a TI véleményetek erről?