Egy tisztességtelen ajánlat…

Nem tudom, emlékszel-e, hogy volt valaha egy film. A címében benne van a lényege: egy középkorú milliomos tesz egy egymillió dolláros ajánlatot egy fiatal házaspárnak a pár hölgytagjával eltölthető egyéjszakás kalandért. Az erkölcsi dilemmán most ne töprengjünk, csak azon, hogy milyen mélységig képes a pénz belefolyni az emberi kapcsolatainkba, konkrétabban a párkapcsolatunkba…

Próbáljon meg nekem mutatni egy párt valaki, akik még életükben nem veszekedtek a pénz miatt. Én nyugodt szívvel írnék ki rá akár sikerdíjas megbízást is, mert szinte a lehetetlen határát súrolja a küldetés. (Persze nem teljesen lehetetlen, mert ezt a szót egy coach alapból nem ismeri, minden esetre aki talál ilyen párt, az meg is érdemli a fődíjat, mert tuttira megdolgozott érte.)

A kapcsolatokban (édes mindegy, hogy ez párkapcsolat, munkahelyi, vagy baráti) minimum két fél van. A két félnek két különböző érdeke van. Szükségszerű, hogy ezek ütközzenek előbb-utóbb. Ami nem mindegy a végkimenetel szempontjából, hogy hogyan kezeljük a konfiktusokat, ill. a másik fél megnyilvánulásaira hogyan reagálsz. De próbáltad már kívülről is látni Magad, amikor éppen a pénz a vita tárgya? Vajon miért van az, hogy ilyenkor mintha turbófokozatba kapcsolna bennünk a kisördög, és sokkal vadabban vagyunk képesek hadakozni, mintha bármi másról lenne szó? Más szóval:

Mit tud a pénz, amit más nem?

A pénz valamiért nagyon képes felpiszkálni az önérzetünket. Ezért van az, hogy egészen neki tudunk vadulni, amikor a pénz körül megy a vita. Nézzük meg, hol mindenhol kapcsolódik a pénz az önérzetünkhöz:

• a pénz természeténél fogva mérhető valami. A fene nagy emancipáció korában, amikor a magyar társadalom még mindig igencsak macsó szemléletű (legtöbbször a nők is, azaz a nők is adják a lovat a pasik macsósága alá… ja ám!!!), a fizetések még mindig ezt a macsóságot tükrözik. Elég nehéz így a nőkben háborgó emancipációt érvényre juttatni, hogy nem tudnak az asztalra csapni, hogy de igenis, én is érek annyit, mint Te, az én pénzem is ér annyit, mint a Tiéd, mert én is ugyanúgy, vagy jobban hozzájárulok anyagilag a család boldogulásához. Ez az egyik ok, amiért a nők a pénzzel kapcsolatban sarokba szorítva érzik magukat, és elég vadul képesek belevetni magukat a vitába, ami a pénz körül robban ki.
• az éremnek két oldala van: a pasik identitásának éppen a macsó szemlélet miatt nagyon fontos része, hogy ők a családfenntartók, tehát ők keresnek a családra, de legalábbis ők keresnek többet. Amikor tehát a pénzről megy a vita, a pasik tulajdonképpen “területet védelmeznek”, ezért viselkednek úgy, mint a mellüket döngető King Kong.
• a pénz az a valami, amit talán a legtöbb tulajdonsággal aggatunk tele, pedig önmagában csak egy darab papír. A közmegegyezés miatt meg egy eszköz. Mire? Amire akarod. Na, innentől lehet ráaggatni szinte bármit. Azt is, hogy piszkos, azt is, hogy szeszélyes természetű, vagy éppen azt, hogy Fortuna szeszélyes, de mindenképpen őistennősége kell hozzá, hogy legyen a pénzből elég, stb. Egész hitrendszereket vagyunk képesek a pénz köré építeni csak azért, mert “belelátunk” néhány dolgot. Az egyik ilyen, amit képesek vagyunk belelátni, az az, hogy a pénz szabadság. Nem szabadságot ad, hanem maga a szabadság. Tehát ha valaki a pénz(ünk?) fölött vitatkozik velünk, úgy érezzük, mintha a személyes szabadságunkhoz való jogunkat vitatná el tőlünk. Persze, hogy védelmezzük.

Csak egy (köz)beszólás:

A pénz alapból nem szabadságot ad, hanem függetlenséget. Nem egészen ugyanaz a kettő, ellenben a függetelenség már maga is elég értékes ahhoz, hogy bevállaljunk egy tekintélyes méretű vitát érte. És itt akkor rögvest vissza is utalhatjuk a problémát az első ponthoz, ahol a női emancipációt emlegettük.

• éppen azért, mert olyan sok jelzőt, tulajdonságot, “azonosságot” aggatunk a pénzre, ennek a legtöbbjét szeretnénk birtokolni is. Már csak ha az emlegetett szabadságot és függetlenséget nézem, már akkor is így lenne. De ha ehhez hozzávesszük azt is, hogy mindenki azt hiszi, attól lenne gazdag, ha egész úszómedencényi pénze lenne, és abban fürödhetne, akkor bizony bekapcsol a birtoklási vágy is (vagy nyersebben fogalmazva a kapzsiság). Hát, az biztos, hogy ez általában nem mindig a legjobbat hozza ki belőlünk.
• és itt van ennek a tükörképe is: akárcsak a tőzsdére, a pénz körüli vitákra is igaz, hogy a mozgatórugó általában két ellentétes motiváció egyike. Vagy a kapzsiság (ld. fentebb), vagy a veszteségtől való félelem. Volt már olyan vitátok, ami amiatt volt, mert Neked más elképzeléseid voltak a pénz elköltésével kapcsolatban, mint a párodnak? Mindketten azért veszekedtetek akkor olyan elkeseredetten, mert attól féltetek, hogy ha engedtek a másiknak, elveszítitek azt, amit a pénzen venni akartatok.  Ez pedig egyértelmű veszteség. Igaz, valami olyan felett érzett veszteség, ami még sincs, de ha eléggé beleélted már Magad a pénzköltés eredményébe, akkor az már pont elég egy vitához.

Szóval a pénz, akárhogy nézzük is, sok ponton átszövi a pároddal közös életeteket. Ezért természetes módon a pénz miatti viták is időnként ki fognak törni.

A pénz mint párkapcsolati indikátor

Mi van, ha nem is a pénz a vita tárgya? Igazából akkor is a pénz miatt tör ki a balhé. Látszólag. Pedig valami egészen más van a háttérben. Coachként találkoztam már nem egy olyan esettel, amikor a pénzhez való viszonyról kezdtünk el beszélgetni az ügyféllel, aztán menet közben csaptunk át párkapcsolati vagy éppen önismereti coachingba. Az ügyfél ugyanis nem azért vitázott élete párjával, mert a pénz volt a központi problémájuk. Hanem azért, mert egymással volt problémájuk. Hogy nem volt egyenrangú kapcsolatuk – és ez persze a pénzkezelés, -beosztás terén is kijött. Hogy a pár egyik tagjának nem volt elég önbizalma ahhoz, hogy érvényre jutassa a saját érdekeit – így aztán a pénzkezelés terén sem tud megnyilvánulni.

Akármi is a valódi ok, a pénz ilyenkor csak amolyan “utolsó csepp a pohárban” jelleggel szerepel a csatározásban. A pénz ilyenkor csak a jéghegy csúcsa – lehet, hogy azzal is van bibi, de a valódi probléma nem ez.

Mit lehet ilyenkor tenni?

Sok mindent:

1. a legfontosabb, hogy először Magatok próbáljátok meg rendezni a vitátokat. Higgadjatok le, beszéljétek meg jó előre, hogy hol és mikor tudjátok kibeszélni Magatokat, teremtsetek ehhez nyugodt körülményeket, és előre állapítsátok meg a szabályokat is, nehogy megint kontrollálatlan veszekedésbe csapjon át a dolog. Mondjuk indításként kap mindenki öt-öt percet, amíg elmondhatja, hogy mi is a baja, de addig a másik nem szólhat egy szót sem, max jegyzetelhet, hogy mire és mit akar majd reagálni. Aztán ugyanígy kap mindkét fél két-két percet a reakcióra. Ezt addig folytatjátok, amíg mindenki ki nem beszélte magát. Aztán mindenki kap újabb öt percet, hogy leírja az ő verzióját a megoldásra. Aztán ezt el is magyarázhatja a másiknak, hogy mit és miért így képzelt. Ha ez megvan, akkor pedig összefésülitek a két listát. Utána pedig ragaszkodtok hozzá, hogy pontról pontra meg is valósítsátok, különben megint oda lesz a családi béke!
2. ha nem megy szemtől szemben, akkor megy majd levélben. Írjátok le egymásnak, kinek mi a gondja. Egy feltétel van: mindenki csak a saját érzéseiről beszélhet a levélben, ki van zárva, hogy válogatott sértéseket vágjatok egymás fejéhez. Az írás ugyanis kétélű fegyver: az írott szónak mindig nagyobb a súlya. (Talán azért, mert maradandó.) Ha írásban sértegeted életed párját, akkor biztos lehetsz benne, hogy már nem sokáig lesz az életed párja. Ha viszont írásban mutatod meg, hogy Neked igenis fontos, hogy kibéküljetek, annak ugyanilyen nagy súlya van.
3. ha még ez sem megy, de még mindig közös életet szeretnétek, akkor itt bizony külső segítség kell! Ez lehet egy olyan családtag, barát, ismerős, akiben mindketten egyformán megbíztok, és van is némi hajlandósága és tehetsége az iránt, hogy közvetítő legyen. Ez viszont nagy felelősség, eléggé vissza is szoktak riadni tőle az emberek. Nem is szívesen vállalja magára senki ezt a hálátlan szerepet, legalábbis érdeklődés és gyakorlat nélkül.
4. így aztán marad az, hogy olyan szakembert kerestek meg, aki valami érthetetlen oknál fogva arra tette fel az életét, hogy vadidegen embertársainak segítsen. Ez lehet pszichológus, kineziológus, párterapeuta, vagy éppen coach. Egy a lényeg: mindketten bizalommal kell, hogy legyetek felé, különben nem fog működni a dolog.

Szóval sok mindent tehettek azért, hogy a pénz miatti (vagy az annak látszó) konfliktusokat rendezni tudjátok. Egy feltétel van csak: mind a kettőtöknek akarnia kell megoldani a szitut.

És akkor garantált a siker.

Himer Csilla

http://eznemjatek.com