Tizenötös

Függőség

A fejlődésünk szempontjából elengedhetetlen…a jó és a rossz feldolgozása (.örülni és sírni.) az elfojtott indulatok  felismerése és vállalása.

A saját játszmáink felismerése, ahogyan birtoklunk és függőségbe tartunk másokat, legyen szó akár szerelemről, akár :

„jajj jajj, beteg vagyok, szolgálj ki, ne hagyj egyedül”

stb… viselkedésről.

Ha felismerjük az óriási energiákat magunkban…és az elnyomott vágyainkat végre szabadjára engedjük, akkor a szégyellt tulajdonságaink felvállalásával és annak az óriási energiának a másra fordításával, (amivel eddig elnyomtuk ezeket a részeinket, nehogy valaki ne szeressen, ha észre veszi, hogy nem is vagyunk betegek, csak társaságra vágyunk )…szóval ekkor leszünk szabadok.

Ha nem akarjuk felszínre engedni ezt az oldalunkat, akkor az ahhoz vezet, hogy más embereket is tévesen ítélünk meg. Függőségben élünk addig, amíg nem a szívünk szavát követjük.