Egy nap egy kis pillangó látszott egy félig nyitott selyemgubóban. Egy férfi ült és nézte a pillangót órákon keresztül, ahogy küzdött, hogy testét kiszabadítsa a kis lyukon keresztül. Aztán úgy tűnt, a folyamat teljesen megállt. Úgy látszott, mindent megtett, amit tudott, és semmi többre nem képes. A férfi eldöntötte, segít a pillangónak: fogott egy ollót és kinyitotta a selyemgubót. A pillangó könnyen kijutott. De a teste összeaszott volt, gyenge és a szárnyai összezsugorodtak. A férfi tovább nézte, mert várta, hogy bármelyik pillanatban kinyílhatnak a színpompás szárnyak … megnőnek, kitárulnak, és képesek lesznek elvinni a pillangó testét, a szabadság felé.
Semmi nem történt!
A pillangó az életét ebben a gyenge testben, összeaszott szárnyakkal töltötte. Soha nem volt képes repülni. Amit a férfi, az ő kedvességével és jóindulatával nem értett, hogy a szűk selyemgubó és a küzdelem a kis nyíláson keresztül szükségesek a pillangó további teljes életéhez… Ez a természetes útja, hogy a pillangó önerőből kiszabadítsa testét a selyemgubóból, majd korlátait legyőzve és új életet kezdve, szárnyaival képes legyen elérni az ég magaslatait.
Néha pontosan a nehézségekre van szükségünk az életben! Ha hagyjuk, hogy mindig más oldja meg helyettünk a problémáinkat, ez örökre megbéníthat minket. Nem leszünk erősek, amikor annak kell lennünk. Nem fogunk tudni, szabadon szárnyalni…
És…
…néha engedni kell, hogy a szeretteink megküzdjenek az adott helyzetekkel, anélkül hogy kinyitnánk előttük az ajtókat — így felismerik a küzdés és a kitartás erejét Önmagukban!
Éld az életet félelem nélkül, nézz szembe az akadályokkal, tudd, hogy képes vagy legyőzni őket.
Isten csak akkora terhet rak rád, amivel elbírsz!
Ébredj, küzdj és szárnyalj 
Igen mennyire igaz!
[Reply]