Emlékezés az Önszeretetre…

Önmagad szeretete és elfogadása benned van. Így születtél….

Ez a SZERETET alapja.

Önszeretet nélkül nincs igazi Szeretet – csak adok-kapok van…

.

TE, mikor szereted magad?

Emlékezz!

.

.

Van egy pillanat….

Amikor valaki rád néz és látod a szemében a nagyrabecsülést, az elismerést, hogy értékes amit mondasz vagy teszel…

…pusztán azzal hogy jókedvvel beszélsz valamiről – megnevetteted…

… elmondtál egy ismert dolgot egy más megvilágításban… amitől az ő fejében megértés született…

… kérdeznek valamit tőled és nemes egyszerűséggel válaszolsz…

…belefeledkeztél egy nehéz fizikai munkába…. izzadtan büdösen felnézel az ásásból és egy idegen megcsodálja a munkád, az izmaid játékát, az „egész látvány” tökéletességét, összhangját… – kerekre tágult tekintetét nem tudja levenni rólad…

.

Érzed, hogy másként néz rád…. látod, hogy csodálkozása őszinteséget  fejez ki…

.

Mi történik valójában?

Egy másik ember elismerő tekintetében vagy szavaiban meglátod Önmagad szerethetőségét, nagyszerűségét, különlegességét.

Őszinte, viszonzásvárás nélküliség, álarctalan, védtelen, pózok nélküli, megnyilatkozása a lényednek – amire a másik őszinte reakcióját kaptad….

.

 

Ura vagy egy Óriási Erőnek- mellyel hatással voltál másra- ott és akkor, amit és ahogy tettél, mondtál…

Nem érdekelt, hogy ki néz, ki mit gondol, ki ért egyet veled. Önmagad lelkesedése, a megfelelési vágy nélküliséged – őszinte elragadtatás kimutatására sarkalta a másikat…

Önmagadat adtad a Jelenben, érdek és megfelelés nélkül.

Ez az Önszeretet!

Harmóniában voltál, úgy hogy nem AKARTÁL harmonikusnak tűnni mások előtt…

Elfogadásban voltál – Önmagaddal és a Világgal.

Nem volt lényeges, hogy tündökölj, hogy kitűnj… hogy különleges légy… hogy valaki felfigyeljen rád.

Nem volt fontos senkinek az elismerése, csak tetted amit meg akartál csinálni… vagy mondtad amit meg akartál osztani…spontán, örömben, természetesen… Önmagadként.

Csak úgy – mindenféle megfelelési kényszer nélkül… félelem nélkül…

Emlékszel?

.

Összeolvadtál azzal amit csináltál – nem te ástál – te magad voltál az ásás… a vidám történet… te magad voltál a válasz…

Ugye érted?

Nem agyaltál azon, hogy megérdemli-e a másik, hogy felvidítsd… nem ijedtél meg attól, hogy rossz választ adsz és kinevetnek…. Nem gondolkodtál azon, hogy jobbról balra vagy balról jobbra kell ásni, csak tetted a dolgod, hogy kész legyen….

Nem akartál kapni semmit cserébe – szeretetben voltál, a megmérettetés félelme nélküli Önmagadat adtad

Emlékezz!

Minden pillanatban visszatérhetsz az Önszeretet állapotába….

.

.

Fontos!

Sokan összekeverik ezt az ERŐT – mert a másik ember szemében látták az elismerést… Azt gondolják, hogy a másik ember viselkedése, reakciója, tekintete, szavai, emelték meg a lelkét… (és pl. egy kapcsolódás esetén, később a másiktól várják, hogy megemelje őket az elismerésével…)

Holott ez az Erő bennünk van, tőlünk indult – a másik csak visszatükrözte

…és

sokan félreértik, félremagyarázzák AZT a pillanatot, AZT a visszatükröződést, így ezek elvihetnek Téged-Titeket nagyon sok felé….

a vágyhoz, függőséghez, múltba kapaszkodáshoz

szerelemhez

gőghöz, önteltséghez, irigységhez

a kapcsolódás vágyához, a béküléshez

az ötödik elemhez a Szer-Elemhez

az önfelfedezéshez

a szeretethez

és persze az Önszeretethez is…

Az a kérdés, „minek” értékelted… mennyire a másik ember különlegességének tulajdonítottad… milyen döntést hoztál… magad vagy a másik energiájának, szeretetének, függőségének, minősítetted – a saját Önszeretetben töltött (egótól mentes) pillanataid, visszatükröződését – másokban?

Mert nem mindegy, hogy a valóságot vagy egy illúziót dédelgetsz évekig….

.

Emlékezz az Önszeretetben töltött „állapotra”. Ne arra, hogy másból milyen elismerést, reakciót, váltott ki – hanem hogy TE KI VAGY, a megfelelési kényszer-nélküliségben….

.

Ha az a kérdésed, hogy: „hogyan, miként, szerethetem újra Önmagam?”

Akkor egy másik kérdést kell megválaszolnod:

Mit tennél ha nem félnél?

.

-2018. –

-2020 –

-2023-

Szeretettel 

Mátyás Anita

.