Játszmáink…

A legismertebb három játszmánk, amit használunk – elnyomó, megmentő és áldozat szerep. Mindenkiben megvan mindhárom. Van, amikor beleragadunk hosszú időre egyikbe, de használjuk a másik kettőt is azért…. Vagy csak azért is és egyszerre több szerepet is – hiszen energiát nyerünk belőle, gyerek korunk óta…

.

.

Sokszor nem is tudunk róla és észre sem vesszük, hogy ezek játszmák…

Hogyan vegyük észre?

 

A mindennapi történet, direkt egyes szám első személyben, kisarkítva és eltúlozva íródott, hogy magadra és másokra ismerj – de, nem azért hogy nagyobb adagokban használd, hanem hogy lásd, hogy játszmák nélkül, TISZTA lehetsz —  az IGAZI Önmagad lehetsz

 

Igazi Önmagad akkor vagy, amikor nincs szükséged – elnyomó, megmentő, áldozat szerepre. Semmilyen szerepre sem.

 

 

Az iskolából hazafelé menet, elmentünk még a dombra biciklizni – Gizi új biciklijével, amit mindenki kipróbálhatott. Óriási verseny volt, tele nevetéssel… Én nagyot estem az utolsó körben és az új farmeromon (amit tegnap kaptam) egy 20 centis szakadás éktelenkedett a nap végére…

Egész úton hazafelé (azon gondolkodám) hogy mit hazudjak, hogy ne kapjak verést…

(már félelmemben áldozat szerepben gondolkodtam)

 

Apám mikor meglátott az ajtóban, őrjöngve kiabálta, hogy semmit sem tudok megbecsülni, senkiházi rongy gyerek vagyok… és többször üvöltötte, hogy: hát szarom én a pénzt? Hát ezt érdemlem én? A munkámat semmibe sem veszed?

(az elnyomó és az áldozat keveredése)

 

– …. Nem az én hibám – mondtam nagyon halkan – a Gizi odaadta az iskola kapujában egy körre a biciklit és elestem vele – hazudtam…

De apámat ez a rövid történet sem hatotta meg, tovább üvöltözött: és hol voltál eddig? 5 perc alatt hazaérhettél volna, és behordhattad volna a fát… elmehettél volna a boltba kenyérért… Mindent én csináljak? Te csak lopod a napot?

(és itt mindegy, hogy elcsattan egy-két pofon vagy csak szóbeli sárba tiprás történik – apám elnyomó, én meg áldozat szerepben vagyok)

 

Hát az úgy volt – hazudok tovább – hogy a tanár néni meglátta az emeletről és leszaladt megnézni, hogy nincs-e nagyobb bajom, nem-e tört el valamim… Majdnem kihívta a mentőt, mert megkérdezte hányat látok belőle és én 2 tanár nénit láttam…

 

Nagy csönd a szobában – apám megijedve rám néz – fáj valamid? Hogy vagy? Mondj már valamit!

 

Erre én: sokkal jobban lennék, ha nem üvöltöztél volna velem már fél órát, hanem csak megkérdezted volna, amikor meglátsz, hogy: hogy vagyok!

(én lettem az elnyomó, apám az áldozat… jó kis energiát nyertem az ő ijedtségéből és folytattam)

 

– Állandóan csak kiabálsz. Soha egy jó szó, mindig csak a vádaskodás meg a veszekedés, verekedés. Mindig bántasz, mindig én vagyok a rossz… Elegem van ebből, nem bírom ezt tovább … hát milyen apa vagy te?

 

Durr egy pofon …

– Takarodj innen, hogy mersz te így beszélni velem? Egy hét szobafogság!

(és apám visszavette az elnyomó szerepét én meg újra áldozat lettem)

 

Kifelé haladtomban még belerúgok a macskába – és sírva kirohanok.

(én vagyok az elnyomó, a macska az áldozat – a játszmák vesztesei gyorsan keresnek egy kisebbet, gyengébbet, hogy kiegyenlítsék az energia veszteségüket))

 

A nagy sírásra anyám bejön a szobámba és megkérdezi: Mi történt?

Elmondom neki az igazat, hogy mi történt és miket hazudtam apámnak, hogyan borítottam ki… hogyan aggódott értem és aztán miért ütött meg… miért rúgtam fel a macskát… (megkönnyebbülök, nem vagyok szereplője egyik játszmának sem, mert őszinte vagyok)

 

…és ő mindent megért és tanácsokkal lát el, hogy nem jó hazudni… és bármilyen kiabálós is apa, mégis csak ő tart el minket…stb…stb… (anya a megmentő szerepével ruházza fel apát, miközben ő apa megmentője is egyben)

 

Én sírok – most azért, mert szobafogságot kaptam –és egyáltalán nem értem, azt, hogy apa jó és szeret minket… (áldozat szerepben vagyok újra és a sírással „követelem” hogy anya engem is mentsem meg, ne csak apát)

 

Addig sírdogálok és kérem, zsarolom, anyát, hogy próbáljon meg  engedményeket kicsikarni apától, míg anya megsajnál (érzelmi zsarolással, áldozat szerepbe kényszerítem anyát de ő a lelkiismeret furdalásának engedve, áldozatból, megmentő szerepre vált) és elmegy beszél apával, hogy engedje el a szobafogságot. (én várom, hogy anya megmentsen engem, de ezt csak úgy tudom elérni ha én vagyok az elnyomó és anya az áldozat)

 

Visszatér és mondja: ha bocsánatot kérek teljes megbánással, akkor apa elengedi a büntetést (anya az én megmentőm – de mivel kötelező bocsánatot kérnem, apa elnyomó szerepben van én meg áldozatban apa felé, ismét)

 

… lehet ezt a történetet folytatni, más szereplőkkel behelyettesíteni az idők végezetéig……………………. De szerintem érted….

.

.

 

Sokszor van olyan, amikor naponta, akár 10-15 emberrel is játszmázunk, őszinteség helyett… és ha az egyikben energiahiányos állapotba kerültünk, akkor egy másik embert rángatunk bele egy másik játszmába, ahonnan tudunk  energiát nyerni…

 

A főnökkel való beszélgetéskor – amikor leszid és én nem merek szólni – ő az elnyomó, én az áldozat.

 

A gyerekemmel – ha rossz jegyet hoz és én megbüntetem, mert haragszom rá (de főleg a főnökömre, aki megbántott reggel)– én leszek az elnyomó, a gyerekem az áldozat.

 

A férjemmel – aki bántja a barátnőmet, akivel kávézni voltunk – én vagyok a megmentő, a férjem az elnyomó – de a barátnő és én magam is áldozat vagyunk (hiszen a férjem engem is minősít azzal, hogy „ilyen” barátnőm van – ezért ha őt megmentem, magamat is megmentem a férjem minősítéseitől)

 

…és vannak óriási alakítások is, amikor egy perc alatt többször változnak a szerepek…

Amikor azt mondom, hogy fáj a fejem, holott csak nem akarok szexelni –áldozat szerepébe hazudom magam és várom, hogy a férjem legyen a megmentőm és hagyjon békén…  Ha „véletlenül” túlreagálja a szex megvonást és kiabálni kezd, akkor elnyomó szerepet vesz fel… Én persze jót bőghetek ezen, hátha mégis a megmentő szerepét akarja választani, de követelhetem, hogy kérjen bocsánatot  és máris enyém az elnyomó szerep.

 

De ha elkeseredik és sírni kezd ezen, hogy nincs szex – akkor ő lesz az áldozat és én választhatok, hogy megmentő leszek és megvigasztalom (akár egy numerával, akár egy holnapi időponttal) vagy elnyomó szerepet veszek fel és sértegetni kezdem, hogy micsoda férfiatlan viselkedés ez a sírdogálás….

 

Stb…stb…

 

Ez a 3 legerősebb berögzült játszmánk… mindhárom a miénk és Oszkár díjra is javasolhatóan jól tudjuk játszani őket.

Ha felismered, ki tudsz szállni!

Minden játszma hazugság alapú – hiszen nem Önmagadat adod benne – így előbb utóbb bemocskolódsz a kapcsolattal együtt.

 

Ha tiszta kapcsolatokat szeretnél – először Neked kell abbahagynod a játszmázást! Ennek alapja, az Önszeretet és a Szeretet – így a kapcsolataid életképessége, minősége, szorossága – csupán a Te tisztaságodtól – jól láthatóvá, egyértelművé válik.

 

 

Ui:.

Hogyan éljünk Tiszta kapcsolatban és hogyan szálljunk ki a játszmákból?

Válaszok itt:

Párkapcsolat elemzés

Egyéni elemzés

.

.