A Te fátylaid, illúzióid, félelmeid, álarcaid, kendőzik mindazt a csodás lényt akinek születtél…
Nem a belső ragyogásod mutatod… mert a párod, szüleid… tanáraid… vagy bárki akinek éppen meg akarsz felelni – nem „azt” akarja látni…
Csalódást okoznál… lehet nem szeretnének… elküldenének… félelemben élsz…
hmmm… ezért mindenfélét megteszel… minden szerepet, álruhát…álarcot magadra öltesz, hogy szeressenek…
.
…és mi zajlik a mélyben?
A lelked háborog… harcban állsz magaddal – a született lényed és a felnőtt testben élő agy háborúja ez…
Mindent meg tudsz magyarázni… megtanulsz hallgatni… védekezni… támadni… megtanulsz túlélni…
Csak éppen az egyetlen fontos dolgot felejted el, hogy nem játszmázni és túlélni születtél a földre – hanem hogy boldog légy!
Aztán egyszer csak észreveszed, hogy nem „az” vagy aki lenni akartál… és nem „az” akit elfogad a külvilág…
két szék közül a földre estél…
.
Hajszolod ezért még jobban az életet, hogy birtokolj, megszerezz magadnak ezt-azt. Ruhát, szerelmet, szeretetet, érintést, pénzt… bármit… amiről éppen azt hiszed, hogy boldoggá tesz…
.
Észreveszed (vagy sem) de a birtoklásnak szabályai vannak. Nagyon komoly szabályrendszere, keretekkel, falakkal, jól körbebástyázva, hogy mindenképpen látható legyen ha valaki áthágja.
.
Át mered-e hágni az önáltatásod…?
.
.
Ki mersz-e törni mások szabályai közül – amik megléte az ál-szeretet, ál-biztonság, játszótere??
.
Egyáltalán ki mered-e mondani azt amit gondolsz vagy szeretnél??
.
Mindennél jobban szeretnénk, hogy „meglássák a védtelen lényünk” és azt szeressék… és mindennél jobban félünk attól, hogy meglássák mennyire sebezhetőek vagyunk és ezt kihasználják…
.
Hiányérzet, hiányérzet hátán?
A titkaid… valós lényed, gondolataid, szavaid már jó régen el vannak rejtve fátylaid alatt?
Beskatulyáztad magad ezer szerepbe, hogy elfogadjanak?
Mismásolsz… halogatsz… és baromira szenvedsz… és mindegy, hogy egyedül… kapcsolatban.. vagy egy szerelmi háromszögben csücsülsz éppen…
…és tudod miért szenvedsz?
Mert másoktól akarod megszerezni a figyelem és szeretet energiáját (mindegy, hogy a szeretet megvonásával vagy annak hangoztatásával, hogy te mennyire szereted a másikat és ezért nem javaslod, hogy azt tegye amit ő szeretne)
Mert elhitted, hogy egyedül kevés vagy és gyenge…
Mert a történeteidbe kapaszkodsz – a valóság helyett…
.
Mi történne ha elfogadnád a valóságot?
– felvállalnád önmagad és magadra találnál… nem egy lennél a sok közül, hanem a megismételhetetlen és egyedi… 
– elengednéd a ragaszkodásaidat (akit megkötsz, mindig menni vágyik)
-nem akarnál félig szeretve lenni (mert ha jobban megismer majd, megváltozik és egészen megszeret)
– nem akarnál senkit elnyomni és te sem hagynád, hogy függésben tartsanak
.
Boldogságra születtél!
A boldogság benned lakik – nem egy kapcsolat hozza elő belőled! Hanem te sugárzod ki a boldogságot és ettől lesznek jók a kapcsolataid
.
Erről szól a fejlődésed… a titkaid kimondásáról… a boldogság kisugárzásáról… önmagad értékeinek megmutatásáról és játszmáidnak felismeréséről… arról, hogy akkor vagy jó helyen, amikor ki tudod mondani a vágyaidat, terveidet, érzéseidet, gondolataidat – és ezzel együtt elfogadnak, szeretnek, figyelmet fordítanak rád
Ha a saját szeretetedet, boldogságodat, nem tudod kimutatni… nem tudod a kapcsolatot bearanyozni – akkor Te sem vagy a helyeden!
.
Nem lehetsz boldog bárkivel!
Hiába élsz vele akár évek óta is… s bár voltak boldog perceitek – továbbra is ezeket a perceket hajszolod, akarod újra és újra kikényszeríteni a másikból… Nem fog menni…
Ha megmondanád, hogy mit szeretnél – titkok nélkül mutatnád magad – akkor a válaszból kiderülne, hogy a megfelelő ember mellett éled-e az életed – vagy sem…
Tudjátok-e egymásnak azt a közös boldogságot megadni, amire mindketten születtetek – vagy csak függőségek, játszmák, falak, elviselhetetlenségében jut néha-néha egy csepp kielégült vágy…?
.
A lelked tudja az első pillanattól fogva, hogy a másik beengedett-e a lelkébe és emelitek egymást kölcsönös szeretettel. A vágyak… a vagyon… a szépség… a magányosság vége… minden „majd” kezdetű mondat – csak illúzió.
.
A te illúziód, amivel próbálod áltatni magadat, a külvilágot… és a másik felet – hogy ebből csodálatos párkapcsolat lehet…
Ha a Te csodás lényed titkai is ilyen – „régen jó volt” vagy „majd egyszer jó lesz” illúziókat takarnak, akkor ez a február döngeti a falaidat elég keményen, hogy fogadd el a valóságot és kezd végre élni a saját boldog életed…
.
Miről szól a kapcsolatod?
1. általában jó, de mégis „valami” hiányzik
2. semmi nem jó, hiányzik a boldogság
3. nincs kapcsolatom, hiányzik egy kapcsolat
Tudod mi hiányzik?
TE
Te nem vagy jelen a saját életedben!
.
.
Most kezdődik hátralévő életed első napja…
Szabad vagy
Szabadságodban áll elengedni titkos illúzióidat!
.
Egyetértesz? Tiltakozol?
Írd meg a hozzászólások közt, ha mered
– Mátyás Anita –
2016
.
.
Minden vélemény számít!