Egy nap egy kis pillangó látszott egy félig nyitott selyemgubóban. Egy férfi ült és nézte a pillangót órákon keresztül, ahogy küzdött, hogy testét kiszabadítsa a kis lyukon keresztül. Aztán úgy tűnt, a folyamat teljesen megállt. Úgy látszott, mindent megtett, amit tudott, és semmi többre nem képes. A férfi eldöntötte, segít a pillangónak: fogott egy ollót és kinyitotta a selyemgubót. A pillangó könnyen kijutott. De a teste összeaszott volt, gyenge és a szárnyai összezsugorodtak. A férfi tovább nézte, mert várta, hogy bármelyik pillanatban kinyílhatnak a színpompás szárnyak … megnőnek, kitárulnak, és képesek lesznek elvinni a pillangó testét, a szabadság felé.
Semmi nem történt!
A pillangó az életét ebben a gyenge testben, összeaszott szárnyakkal töltötte. Soha nem volt képes repülni. Amit a férfi, az ő kedvességével és jóindulatával nem értett, hogy a szűk selyemgubó és a küzdelem a kis nyíláson keresztül szükségesek a pillangó további teljes életéhez… Ez a természetes útja, hogy a pillangó önerőből kiszabadítsa testét a selyemgubóból, majd korlátait legyőzve és új életet kezdve, szárnyaival képes legyen elérni az ég magaslatait.
Néha pontosan a nehézségekre van szükségünk az életben! Ha hagyjuk, hogy mindig más oldja meg helyettünk a problémáinkat, ez örökre megbéníthat minket. Nem leszünk erősek, amikor annak kell lennünk. Nem fogunk tudni, szabadon szárnyalni…
És…
…néha engedni kell, hogy a szeretteink megküzdjenek az adott helyzetekkel, anélkül hogy kinyitnánk előttük az ajtókat — így felismerik a küzdés és a kitartás erejét Önmagukban!
Éld az életet félelem nélkül, nézz szembe az akadályokkal, tudd, hogy képes vagy legyőzni őket.
Isten csak akkora terhet rak rád, amivel elbírsz!
Ébredj, küzdj és szárnyalj 🙂
Igen mennyire igaz!