... betűkben a sorsod, számokban a jövőd... számmisztika, névelemzés, babanévmágia, boszi-suli, önismeret, önfejlesztés
 

…betűkben a sorsod, számokban a jövőd…


   feb 27

Boldogságkapszula után Feketeleves…

Megengedés, elfogadás, megbocsátás, önszeretet, egyensúly…

 

Az előző cikkem (http://nevedbenasorsod.hu/szeretet/boldogsagkapszula ) 3. pontja statisztikát döntött :) Az elmúlt 3 évben nem volt rá példa, hogy 103 levél érkezzen 1 bejegyzés kapcsán 24 óra alatt (a hozzászólásokhoz meg senki sem írt :))

Nem idéznék belőlük, mivel a családom szeretett tagjai is érintve lettek :( de azért úgy gondolom megér egy hosszabb posztot a 3. pont :)

 

Igen! Tényleg szörnyű, hogy a kapcsolatok hónapjában erről írni merészeltem :)  de egyáltalán nem bántam meg :-) A kapcsolataink bajban vannak, főleg azért mert sem magunkat sem a másikat nem akarjuk megismerni vagy már úgy érezzük, hogy túl sokat ismerünk belőle és elválunk vagy beletörődünk a helyzetünkbe, (bár néha fogadkozónk-de végül maradunk)

 

3. Külön-külön is pontosan tudjátok, hogy a boldogságotok nem a másiktól függ

Megengedni, hogy történjenek a dolgok (nem rikácsolni, sírni, megsértődni, ha nem úgy alakul, ahogy eltervezted) El tudod képzelni, hogy mit hozhatnál létre az életedben, ha a görcsös akarás, ragaszkodás helyett, egyszerűen engednéd a dolgokat megtörténni? (hány nap és éjszaka nyűglődésétől, magányától kímélnéd meg magad?)

Mond, hogyan alakult volna, az utolsó veszekedésetek napja, ha a megengedést, elfogadást választottátok volna, nem pedig azt az érzést, hogy Ő elrontotta a napodat, életedet?

 

A választás mindig a Tiéd, hogy elfogadsz valamit, ami már megtörtént vagy harcolsz küzdesz, vádolsz és elfogadhatatlannak ítéled meg, hogy ezt veled meg merészelte tenni!

 

Pl. (ezek a példák direkt „nagyok”, tehát nem a sok helyen előforduló- elfelejtette a születésnapomat- kategóriával példálózom, de ettől függetlenül a „kicsikre” is igaz az elfogadás, amely megkönnyíti a jelen kezelését, az életünket)

 feketeleves

 

A miniszterrel van találkád, 4 hónapja erre vársz, nem késhetsz el és te egy olyan taxiba szállsz, aminek sofőrje nem ismeri az utat, eltéved – aztán felforr a víz a kocsiba és nem megy tovább- és éppen semmi nem jön arra, hogy legalább stoppolni tudj – a telefonod lemerült… stb…

Őrjöngsz.

 

vagy

A férjed elmegy reggel bevásárolni az összes pénzzel, mert a gyereketek ma 4 éves és elfelejt hazajönni a tortával, kajával, ajándékkal…és a telefont sem veszi fel, miközben megérkeznek az éhes vendégek a beígért ebédre…

Őrjöngsz.

 

vagy

Kijön valami „szerv” elviszik életed értelmét megbilincselve, hogy lopott, csalt hazudott és feltúrják az összes cuccodat, majd lelakatolják a házadat ( a vizsgálat végéig nem mehetsz be)

 

Őrjöngsz és vádolsz mert becsapottnak érzed magad, egy Senkinek, akivel ezt megtehették… és ezt fújod hetekig, hónapokig, évekig…

Hát itt a baj!

Igen, lehet őrjöngeni, sírni, kiabálni, ha így tudod az „ideget levezetni”. 10-20 percet, fél órát… (de igazából amikor ráérzel az elfogadás ízére, már ennyi időt sem leszel hajlandó mérgelődéssel, (őrjöngéssel) tölteni)

 

DE, sosem szabad leértékelni magad azzal, hogy milyen értéktelen vagy hogy ezt veled megtehették! Minél többet lovagolsz azon, hogy mások hibájából hová kerültél, annál értéktelenebb leszel Önmagad előtt is!

 

Nem vagy hibátlan! Felelősséget kell vállalnod a rossz dolgokért is (még ha szerinted csak más a hibás, akkor is)

Ha viszont 10-20 perc alatt (vagy 1 perc alatt) kidühöngöd magad, akkor a többi energiát (amit akár évekig is arra fordítanál, hogy másoknak elmeséld, hogy mekkora pofonokat kaptál ártatlanul és a mai napig sem tudsz kimászni a gödörből XY miatt), talán a valóság ELFOGADÁSÁRA kellene fordítanod!

 

Konkrétan arra, hogy: ez van, ez most megtörtént, ezen nem tudok változtatni (mert ez már megtörtént) de a jövőben nem hagyom hogy újra előforduljon!

Elfogadom, ami van – de elismerem, hogy ez az én hibám is. Én nem figyeltem eléggé a másikra, magamra, hogy ez a dolog megtörténhetett.

 

Minek kéne napokig ezen veszekednem?

Miért kéne önsajnálatba menekülnöm?

Minek kéne csak a másik hibáit hánytorgatnom?

 

Nem szabad a beletörődésbe menekülni!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Az elfogadás a jelen helyzetre vonatkozik, a beletörődés meg örökre (vagy baromi hosszú időre) Tehát azt fogadd el, hogy: EZ VAN MOST, de ne törődj bele, hogy ez már mindig így lesz, mert „ezen én nem tudok változtatni!!”

 

Az energiát, a megoldásra, az önmagadra találásra kell fordítani nem a vádaskodásra!

Ha elfogadod azt a tényt amiben a jelenben vagy, akkor vállalod a felelősséget, és egyből látni fogod, hogy megoldható!

Ha másokat hibáztatsz, akkor NEM fogadod el, ami történt, magadat kívülállóként kezeled (ártatlanként vagy áldozatként) és nem lesz erőd megoldást keresni – hiszen aki nem hibás az nem tudja megoldani a helyzetet…nem az ő dolga, stb…

 

Amikor elfogadod a jelent- az azt is jelenti, hogy nem nagyítod fel a problémát, nem érzed magad egyre kiszolgáltatottabbnak, szerencsétlenebbnek, nagyon-nagyon becsapottnak, magányosnak, tehetetlennek… mert akkor az energiádat, ennek a növekedésére fordítod! És ez úgy fel tud duzzadni, hogy maga alá temet és testi-lelki tragédiába torkollhat! (tudod, aminek figyelmet adsz, az növekszik!!)

 

És amikor elfogadod a jelent, ez azt is jelenti, hogy elfogadod azt is hogy EZEK a dolgok benned is megvannak!!

Magyarul, szembe nézel önmagaddal és megöleled, elfogadod a „csúnya, negatív” énedet is, akiről nem akarsz tudomást venni  – mert a te részed az is, aki eltévedt, tönkre tette más programját, akinek nem fontos valami családi ünnep, aki másra költötte a pénzt, és az is benned van, aki: lop, csal, hazudik!!! Tök mindegy hogy mikor történt! (Emlékszel mikor anyád táskájából cigit loptál? Vagy a múltkor a Tescóban az a sajtos kifli…, vagy a munkahelyi fénymásolások a gyerek tételeihez??)

 

Fogadd el a jelent, mert minden benned is megvan – amíg saját magadban elutasítod, tagadod, addig fog újra és újra megtörténni veled – addig TAPASZTALOD!

 egyensúly

Ha elfogadod önmagad „titkolt, negatív” részeit, beáll az EGYENSÚLY – nem tagadsz semmit, megéled AKI vagy- elfogadod, aki vagy, vagyis nem taszítod már a rosszat, így nem is adsz neki energiát, tehát vonzani sem fogod!

 

Önálló és kiegyensúlyozott emberként tudsz részt venni a kapcsolataidban és felelőséggel el tudod dönteni, hogy vele vagy nélküle élsz tovább!

A Te Boldogságod csak önmagad egyensúlyodtól függ !

Nem a párodtól, anyósodtól, főnöködtől, pénztelenségtől, adósságtól, törvényektől és nem egy sértő írástól, szótól, kritikától, megaláztatástól! TŐLED függ a Boldogságod :)

 

Ez fájt? Utálsz? :) Írd ide a hozzászólásoknál!

 

You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.

11 Comments

  1. Horváthné Török Nóra szerint:

    Nem utállak! Becsüllek, mert ki mered mondani a valóságot és + nagyon is tisztellek mert a sok negatív válasz ellenére még mindig segíteni próbálsz azoknak akiknek még nem nyílt ki a szeme…

    [Reply]

  2. Erdei Zita szerint:

    Dehogy utállak!
    Elolvasva a dolgokat a felháborodást sem értem igazán. Talán azért van, mert ma annyi kegyetlen dolog zúdul ránk, hogy más problémáitól fuldoklunk. Ez még hagyján, de ha valaki a saját felelősségünket akarja a nyakunkba varrni, az már több a soknál. Mert mindenki sérül valahol, szembesül nehéz helyzetekkel. Inkább vigaszra, biztatásra vágyik, vagy legalább néhány jó panaszkodásra. Valahogy könnyíteni kellene a lélek fájdalmán. Talán ez a vágy vezérli az olvasót, aki felháborodik, és leiratkozik. Mert Tőled mást szokott meg.

    [Reply]

  3. Klaudia szerint:

    Kedves Manita, nem értem, miért kaptál utálkozó leveleket. Jó nagy sz@..ban lehet az,aki téged emiatt utál. De én is szembeköphetném magamat, mert engedtem a férjem által elnyomni és szinte megszüntetni abszolút a személyes mivoltomat. Így 3 év után, amikor elmúlik a szerelem, mint biokémiai reakció,nagyon-nagyon nehéz a korábbi énemet (a Forrásomat) ismét csobogásra késztetni. Hibás vagyok ebben, sőt bűnös, de egy Alain Delon – Romy Schneider románcot meghazudtoló*-) történetünk,kalandjaink mindent felülírtak anno. Most meg küzdök. Szépséges napot!

    [Reply]

  4. Szücs Judit szerint:

    Pár éve az őrjöngéseim közepette találkoztam Manitával. Elhagyott a férjem és a következő kapcsolatom is zátonyra futott.

    Évek teltek el és a mai nap délelőttjén együtt ebédeltem békességben az utóbb említett férfivel, míg délután a volt férjem hozott haza.(Egyikőjükkel sem vagyok párkapcsolatban!) Mindkettővel jó kapcsolatot ápolok ma már.

    Hosszasan tudnám ecsetelni, hogy mennyit agyaltam a kapcsolataimon. Ki, hol, miért rontotta el….

    Aztán találkoztam a TÜKÖR TÖRVÉNYEI-vel. Ha megengeditek, ide másolnám:

    1. Minden, ami másokban dühössé tesz, zavar, “én jobban csinálnám”, megváltoztatnám stb. AZ ÖNMAGAMBAN VAN. Minden tehát, amit én kritizálok a másikban, ami ellen harcolok – bennem van.

    2. Mindaz, amit a másik személy rajtam kritizál, harcol ellene, meg akar változtatni -, és ha ez engem sért, bánt, érint stb. – AZ NINCS
    FELDOLGOZVA BENNEM, NINCS MEGOLDVA BENNEM. Ilyenkor az EGO sérül, mert az EGO-m erős.

    3. Minden, amit a többiek kritizálnak bennem, harcolnak ellene, meg akarják változtatni és ez engem nem sért, AKKOR AZ AZ Ő PROBLÉMÁJUK, melyet kivetítenek rám, mert önmaguk nem tudnak, nem mernek szembenézni vele.

    4. Minden, amit én a másikban szeretek, MAGAMBAN VAN MEG, magamban szeretem, mert felismerem magam a másik személyében, mivel az egylényegűségünk mutatkozik meg.

    Szóval, ha nagyon fájt bárkinek is Manita bejegyzése, ajánlom a fent említett sorokkal való barátkozást. Tudom, először ellenáll az ember, nagyon fáj, aztán kicsit jobb, majd megint pokoli….pedig “csak” le kellene ülni kicsit őszintén beszélgetni magunkkal. El sem hisszük, hogy mennyire egyszerű a megoldás. Túlon túl egyszerűnek tűnik. Egyszerű, de nagyszerű!

    Mindig azt hajtogattam, hogy a párom dolga, hogy szeressen engem. De bizony, ez nem az ő dolga, hanem az ENYÉM! Házasságot, a Végső, “Életfogytig” tartó Házasságot Önmagunkkal kötjük. Hűségesek tudunk lenni magunkhoz életünk végéig? A Párunk/Társunk/Szerelmünk egy “csak” egy Bónusz. Ő megmutatja nekünk, amit felismerhetünk abban az esetben, ha még nem szeretjük önmagunkat teljesen.

    Na, kicsit bő lére sikeredett a hozzászólás, de nem bánom. :) Ha valakit zavarna mégis, ajánlanám neki a Tükör törvényének 1. pontját.
    Manita, Neked pedig a 3. pontot ajánlanám.

    Szeretettel gondolok Rátok!
    Jucus

    [Reply]

  5. Vári István szerint:

    Szó sincs arról,hogy utáljalak.Sok igazság van írásodban!
    Sajnos igy nézünk ki.Hála Istennek, lehet tanulni és fejlődni.

    Üdv, István

    [Reply]

  6. Foxen szerint:

    Manita!( Anita!)
    Én a Szücs Juditnál jobban nem tudom leírni mit gondoltam a leveleid után,de csak támogatni tudom,hogy írd meg a valós dolgokat nem bonyolítva normál szavakat.szükségünk van rád….
    várom a további leveleidet.
    nagyon szép napot kívánok.
    szeretettel:Foxen

    [Reply]

  7. Mera szerint:

    Kedves Manita!

    Véleményem szerint Te egy utat mutattál a boldogsághoz :). Ezzel az úttal csak az a nagy probléma, hogy nem engedi hárítani a felelősséget, pedig az nagy “divat” :).
    Amikor sikerült szembenéznem saját Magammal, elfogadnom Magam, és megértettem, hogy ha Én változom, akkor Mindenki változik körülöttem, hihetetlen fordulatot vett az életem. A párom egyszer csak álomférfivá változott, a munkahelyem álommunkahely lett és még sorolhatnám :).
    Remélem, hogy azok a haragos emberek, akik megtaláltak Téged, hamarosan elég bátrak lesznek hozzá, hogy kezükbe vegyék az irányítást és megismerjék az a fantasztikus boldogságot, melyben napjaim telnek :)

    [Reply]

  8. Imre Zsuzsanna szerint:

    Cikkeid mindig a legjobbkor és a legjobb témákról szólnak. Ma is szíven ütött ez a téma, hisz napok óta nem tudtam egy helyzetet elfogadni, de ezt olvasva sikerült helyre rázódnom. Hálás köszönet! Utálni? Azt csak azok csinálhatják, akik nem értik…..

    [Reply]

  9. Kati szerint:

    Kedves Manita!

    Mindig örömmel olvasom írásaid. Egyetértek a fenti írásaiddal. Ne aggódj a leiratkozók miatt, akinek menni kell, az had menjen, el kell őket engedni. Ez a saját döntésük.Te csak haladj tovább az utadon,lesz aki veled tart, lesznek,akik lemaradnak és akik más utat választanak.Ez így van jól!

    Szeretettel ölellek:Kati

    [Reply]

  10. Aniko Mitruly szerint:

    ez pont így van…, és tudom, hogy nem könnyű, TARTS KI MAGAD mellett és a saját szinteden, saját mércéd mellett. MIndenki annyit ért meg és úgy reagál a “viládra”, ahogy tud. A reakciója RÓLA szól. Amit TE csinálsz, mondasz…, az pedig RÓLAD szól. Szeresd meg azt a részed, amelyik a Másikat teremtette, légy TÖBB, NAGYOBB, NŐJ, így majd növekednek a Többiek is… Szeretettel és köszönettel
    Anikó

    [Reply]

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.